Sebestyén Dorottya

Szaktársammal, Balázzsal már tavaly nyáron részt vettünk Erasmus+ szakmai gyakorlaton, illetve a 26. Kárpát-medencei Nyári Egyetem Szakkollégiumi Konferencia szekcióján, amely a mobilitásunk idejére esett. Ezt követően mi is felvételiztünk a Márton Áron Szakkollégiumba, ahova mindketten felvételt is nyertünk. Ekkor még nem igazán gondolkodtunk azon, hogy 2024. nyarán merre tovább. Februárban azonban szakkollégiumi műhelytalálkozóra utaztunk Budapestre, ami az ELTE Eötvös József Collegiumban került lebonyolításra. Pár napot töltöttünk a fővárosban, de ez épp elég volt arra, hogy az Igazgató úr visszahívjon az intézménybe gyakorlatozni, ugyanis elmondása szerint munka akad bőven. Örvendtünk a tavalyi tevékenységünk pozitív elbírálásának, így el is kezdtünk tanakodni, hogyan tovább. Végzősként igazán mozgalmas és sűrű tanévünk, mindennapjaink voltak, ám idővel meglett a döntés: visszamegyünk, sőt, még további két szaktársunk is csatlakozott hozzánk, Reni és Arni személyében.

Az államvizsga dolgozat sikeres megvédése utáni percekben siettünk is képet készíttetni és egyéb ügyeket intézni, ugyanis egyre közeledett a kiutazás dátuma. Balázzsal idén is a Szakkollégiumi Konferencia szekción vettünk részt az immár 27. Kárpát-medencei Nyári Egyetemen, míg Reni és Arni a mesterséges intelligenciával foglalkozó szekcióba nyertek betekintést. A programsorozat ezúttal éppen csak megelőzte a szakmai gyakorlatunkat, ezért is volt annyira mozgalmas az államvizsga után még otthon töltött rövid időszak. Az előadások utáni szabadidőben lehetőségünk volt pár másik Sapientiás hallgatóval közösen ellátogatni a Szépművészeti Múzeumba, a Lukács Gyógyfürdőbe, illetve áthajóztunk Szentendrére is. A tulajdonképpeni szakmai gyakorlatunk csak ezután vette kezdetét.

A munka és egyben a szállásunk ismét az Eötvös József Collegiumban volt, sőt azt is mondhatnám, hogy a könyvtári feladatokat részben ott folytattuk négyen, ahol tavaly abbahagytuk ketten. Tavaly az egyik feladatunk során hagyaték könyveket rendszereztünk, ezeket idén katalogizáltuk a Library Thing webes alkalmazás segítségével, ahol összesen több mint 1000 könyv gyűlt így össze. Emellett néhány egyiptológiával foglalkozó könyvet is rendszereztünk, majd katalogizáltunk ugyanilyen módon. Ezzel főként Renivel ketten foglalkoztunk, amíg a fiúk latin és görög klasszikusokat rendszereztek, majd pedig besegítettek nekünk, amíg a végére nem értünk. 

Ezután kis útbaigazítást követően RFID matricákat ragasztottunk könyvtári könyvekbe, majd pedig pecsételtük, beszkenneltük azokat. Szerintem ez a feladat volt számunkra a legélvezetesebb, hiszen mind a négyen együtt dolgoztunk, így mindenkinek csak 1-2 mozdulat jutott, ezáltal pedig kézből kézbe jártak a könyvek, és igazán gyorsan haladtunk, sőt jól is telt. Idén is akadt egy rövidebb könyvkidobozolós munkánk, ezúttal orosz, többek közt szépirodalmi könyveket csomagoltunk ki és rendeztünk betűrendi sorrendbe. A betűk felismerésében a Google Lens volt segítségünkre. Ezt követően tértünk át a leginkább időigényes, legnagyobb és legaprólékosabb teendőhöz. Egy folyosónyi régi könyvet, folyóiratot, enciklopédiát pakoltunk le, majd három nagy kategóriába osztottuk őket: pedagógia, társadalomtudomány és természettudomány. Majd pedig kategóriánként betű- és/vagy időrendbe tettük őket, mielőtt visszakerültek a helyükre. Ez hosszú folyamat volt, sőt a könyvmennyiség miatt nem is a folyosón, hanem a közeli, 019-es teremben válogattuk őket, sok-sok körben. Bevallom, nem ez volt a kedvenc feladatunk, ám a végeredményért megérte, ugyanis a könyvekkel teli folyosó új külsőt kapott, sőt rengeteg hely fel is szabadult.

Végezetül pedig a legutolsó tennivalónk meglepetésre sikeredett, hiszen érkezett a hír, hogy lehetőség lesz a korábban említett 019-es terem teljes felújítására. Ez számunkra azt jelentette, hogy kisebb előzetes válogatás után ki kellett pakolni az összes könyvet a teremből. A szótárakat és különböző nyelvkönyveket elérhető helyre tettük, azokra ugyanis gyakrabban szükség van. A többi könyvet pedig részben dobozolva, részben pedig csak rakásokban elvittük az átmeneti helyükre.

Összességében azt mondhatom, hogy idén több volt a munka, mint tavaly, ám négyen így is jól haladtunk, napról-napra látszott a változás, és csapatként is jól működtünk. Amikor lehetett, párban koncentráltunk egy adott feladatra, így egyszerre két dologgal is foglalkoztunk, ugyanakkor mindenkinek volt elfoglaltsága. Dolgoztunk a tavaly már végignézett könyvekkel is, azonban újdonságokat is tanultunk, és egy keveset mi is hozzájárultunk a könyvtár önkölcsönző rendszerének működéséhez. Sokszor alig fértünk el a rendezésben lévő könyvrakásaink mellett, azonban a világirodalom–angol szak elvégzése után ez valamennyire a részünkké is vált.

Szerencsére rugalmas volt a munkaidőnk, néhány alkalmat leszámítva mi döntöttük el, mikor és mennyit dolgozunk, és bár megállapodtunk egymás közt egy kötött időintervallumban, szórakozásra is maradt bőven időnk. Négyesben jártuk be a Margit-szigetet, megnéztük az EB döntőt, majd a szintén Erasmuson lévő spanyol diákok örömét késő este a pesti utcákon. A Margit-szigetre többször visszatértünk, megnéztünk például egy zenés szökőkút-show-t is. Közösen jártunk továbbá a Terrorháza múzeumban, a Halászbástyánál, a Fővárosi Állat- és Növénykertben, valamint a Pesterzsébeti Gyógy-, Strand- és Hullámfürdőben is.

Balázzsal nagyon szeretünk szabaduló szobákba járni, így küldetésünknek éreztük a szaktársainkat is elvinni egy ilyen helyre, ezúttal a Kalóz nevű pályát játszottuk ki a Mystique Room-nál. Ide később ketten is visszatértünk a Sógun és A kocka elnevezésű pályákra, ahol valódi aktív kikapcsolódásban volt részünk. Balázzsal ketten látogattunk el a Cat Museumba is, ahol cicaszeretetünknek hódolhattunk kellemes környezetben, érdekességeket tanulva a kisállatokról. Emellett elmentünk a Fővári Nagycirkusz Csillagok – égbeli tűk című előadására, amely során főként akrobatákat és táncosokat csodálhattunk meg. Az állatokkal kapcsolatos produkciók pedig kutyák és galambok bevonásával jöttek létre. 

Balázzsal és Renivel néztük meg a Van Gogh Kiállítást, amely immerzív videó-, fény- és zenei élményt nyújt. Hárman mentünk el élménylövészetre is, amitől bár elsőre tartottam, és ki is akartam hagyni, végül annál hatalmasabb élményben volt részünk. Később pedig Renivel ketten látogattunk el a Koller Galériába, ami kellemes légkörrel, egyedi művészeti alkotásokkal rendelkezik, és különleges élményben részesíti az érdeklődőket. A nyár során moziba is gyakran jártunk, ezúttal a Művész Moziba, valamint az Art+ Cinemába is eljutottunk. Az augusztus 20-i nemzeti ünnepen bár eleredt az eső, és halasztani is kellett az esti tűzijátékot, de idén is megcsodáltuk, és hálásak vagyunk, hogy a helyszínről nézhettük. 

Köszönettel tartozom mind a küldő, mind pedig a fogadóintézménynek, amiért a 2024-es nyaramat is Budapesten tölthettem, és ezúttal is életre szóló élményekkel gazdagodhattam. Az Erasmus+ szakmai gyakorlatot továbbra is ajánlom bárkinek, aki készen áll kihívásokkal szembenézni, fejlődni, élményeket szerezni és kihozni a lehető legtöbbet a diákévekből.