Rokai Zsombor

2024 június utolsó hetében kiutaztam Budapestre. Az Erasmus + szakmai gyakorlat keretein belül sikerült felvennem a kapcsolatot a Budapesti Archeogenomikai intézettel, és nagy örömömre elfogadták a jelentkezésemet, így két hónapra ezen a nyáron kint dolgozhattam az intézet munkatársaival. A terv az volt, hogy az első hónapot a laborban történő munkálatok megismerésére fogom szánni, és az azt követő hónapban a bioinformatikával és genetikai adatok elemzésével fogok foglalkozni.

Már nagyon régóta célpontom egy archeogenetikai intézet keretein belül végeznem a szakmai gyakorlatomat, hiszen mindig is szerettem az interdiszciplinaritását, mivel ötvözi két szenvedélyemet, a genetikát és a történelmet.

Az első munkanapomon már a főbejáratnál találkoztam az egyik laboránssal, aki bemutatott a laboratóriumi személyzetnek, és itt találkoztam egy másik szakmai gyakorlatot végző egyetemi diáktársammal is. Elsőként egy előadást hallgattunk meg, amit a két laboráns tartott, akikre rá voltunk bízva ebben az egy hónapban. Ezen előadás lényege az volt, hogy a gyakorlatot megfelelő elméleti háttértudással kezdjük el. Mivel a régészeti minták többségében alacsonyabb a DNS mennyisége, nagyon fontos, hogy körültekintőek legyünk a mintákat illetően, ami miatt különböző lépései a minta feldolgozásának más-más laborban történik. A Pre-PCR labor az ősi DNS polimeráz láncreakcióval történő felsoksorozása előtti lépések elvégzésére biztosít teret, és itt kell a legóvatosabban eljárnunk. Egy overall laboratóriumi ruhát kell magunkra öltsünk, egy plexi lemezzel ellátott sisakot, és mindezt megelőzően egy más ruhát kell felvegyünk amit csak itt használunk, valamint maszkot és hajhálót. A beöltözés legvégén már három darab kesztyű van rajtunk, és a felső kesztyűt cseréljük, ha például a ruhánkhoz, a sisakhoz, vagy egy olyan tárgyhoz ért ami valószínűleg nem steril. 

A laboratóriumban kétszálú könyvtárakat készítése zajlik. Emellett pont egy olyan időben érkeztünk, amikor szerencsénk volt megismerkedni az egyszálú könyvtár készítésével is. A legnagyobb mennyiségű DNS-t a Pars Petrosa-ból lehet kivonni. A minták ősiségét a DNS szálak végén megnövekedő CT, GA arányból lehet meghatározni, mivel a citozin dezaminálás az idők előrehaladtával történik. Ezen anomáliák szűrésére gyakran UDG kezelni szokták a mintákat. Számos repetitív gyakorlatban a Pre-PCR laboratóriumban robotot használtuk.

A következő hónapban, az antropológiával is sikerült foglalkoznom. A férfi csontok nagyobbak a női csontoknál általánosságban, habár megtörténhet, hogy a csontnak a két nem közötti átmeneti / köztes nagysága van, de a megbízható következtetés levonása érdekében több részt is megfigyeltünk vagy lemértünk az egyének csontjain. Gyakori volt a koponyákon megfigyelhető kékes rozsda lenyomata, amely az egyén füllbevalójára volt visszavezethető a mi eseteinkben. Az intézethez legtöbb csont darabokban érkezett egy múzeumból, rendszerezni kellett őket, és a vizsgálat során észleltük, hogy egyes csontokon voltak komoly gyulladásra utaló jelek is, és az egyéneknek a korképét akartuk feltérképezni. Hasonló módon, minden csontnak levettük a méreteit, illetve minden megfigyelhető dolgot lejegyeztünk róluk. Az én feladatom a széttört koponyacsontok összeragasztásából állt.

A bioinformatikás heteimben nagyon sok alapra tettem szert. A legelején egy pár napig a Linux Terminál használatát gyakoroltam, amit az R feladatok követtek. Az R megismerésére és megtanulására egy pár feladatlapot használtam. Ezen feladatok mellett különböző populációgenetikai eszközökkel ismerkedtem meg, mint például a PCA (főkomponens analízis), az F3 és F4 statisztikák jelentésével, valamint az Admixture-rel és segítségükkel különböző populációkat felhasználva plottokat készítettem.

A munka mellett persze a szórakozásra is jutott idő. Egy baráti társasággal utaztunk ki, és együtt is béreltünk ki egy bentlakás szobát. Sokfele elmentünk például egy nagyon érdekes kávézót látogattunk meg, mégpedig a Zoocafé-t, ahol egy jeges kávé mellett lehetőségünk adódott megismerkedni egy pár jószággal, mint például egy görögteknőssel és egy kaméleonnal. Egy nagyon hangos és látványos állat az Kali volt, aki még magyarul is elsajátított egy két szót. Természetesen Budapest nevezetességeit is bejártuk, avagy újra meglátogattuk, mint például a Normafát, a Budai várat, vagy a gyönyörű kilátást a Mátyás templom tornyából.

Idén is meglátogattam a Kurultáj fesztivált egy barátommal, habár az odautazás elég körülményes volt, mivel a korai buszra nem maradt több hely, és így csak a délutánival tudtunk menni, ami miatt 2 órát veszítettünk az egész kirándulásból. Idén meglepetésemre megteremtették a Szamarkandi hangulatot egy új építménnyel, ami a bazár kapujaként szolgált. A bazár elég változatos volt, ruháktól elkezdve hangszerekig sokmindent lehetett kapni. 

Érdekes élmény az életem első barlangászása volt, ahol egy nap alatt két barlangot is megjártunk, a Szemlőhegyi barlangot és a Pál völgyi barlangot és ott összebarátkoztunk a túravezetővel, aki meghívott a másnapi, augusztus 20.-ai Budai várbarlangos túrára is, amit szintén ő vezetett. Ez a túra annyiban különlegesebb volt az alap várbarlang túránál, hogy egy vagy másfél órás túra helyett egy hosszabb tura volt, időben körülbelül 3 órás volt, és így több mindent láthattunk és több érdekességet meséltek el közben.

Mindenkinek köszönöm szépen a segítséget, hogy ez is egy jó élményekkel teli és tanulságos Erasmus+ szakmai gyakorlat mobilitás lett.