Lőrincz Bettina

Végzős mesterszakos hallgatóként utolsó lehetőségem volt élni az ERASMUS+ szakmai gyakorlat adta lehetőséggel így már a pályázat kiírása előtt elkezdtem felkészülni. Lelkiismeretesen átnéztem a szükséges dokumentumokat, beszámolókat olvastam, és pontosan tudtam, hogy mi vár majd rám. Már akkor tudtam, hogy szeretnék részt venni ebben a programban, és határozott voltam a szándékomban, hogy egy nemzetközi gyakornoki lehetőséget kihasználjak.

Amikor elérkezett a jelentkezési határidő, hirtelen elbizonytalanodtam. Az a gondolat, hogy egyedül kell nekivágnom egy teljesen ismeretlen helyzetnek, kissé ijesztő volt. Felmerült bennem a kérdés: „Vajon képes leszek helytállni?” Bevallom, megijedtem. Ugyanakkor a kudarctól való félelem is ott motoszkált bennem, és ez az érzés arra ösztönzött, hogy ne adjam fel. Végül minden mindegy alapon rákattintottam az „Elküldés” gombra, és mire kettőt pislogtam, már izgatottan frissítettem a g-mail fiókomat, hogy érkezett-e válasz az intézményektől. Ezek izgalmas napok voltak, tele várakozással és reménnyel. 

Végül az Magyar Tudományos Akadémia Könyvtár és Információs Központ válaszolt elsőként, és azonnal éreztem, hogy ez lesz a megfelelő választás számomra. Így is történt: az első körben egy beugró feladattal kezdtem, amelynek keretében sajtóorgánumokat és újságírókat kellett összegyűjtenem, akik érdeklődhetnek az MTA Könyvtár munkássága vagy rendezvényei iránt. Nagy örömömre sikeresen teljesítettem a feladatot, és hamarosan egy online konzultáció keretében elfogadták a gyakornoki jelentkezésemet. Ekkor tudatosult bennem, hogy valóban elindulhatok ezen az izgalmas úton.

A közös munka augusztus elsején kezdődött. Emlékszem, amikor beléptem az intézménybe, tele voltam izgalommal és némi bizonytalansággal is. A kapus segítőkészen navigált a lifthez, és felküldött a negyedik emeletre, ahol a mentorom már várt rám. Egy kedves mosollyal fogadott, és rögtön körbevezetett az épületben. A bemutatás során megismerkedtem az épület múltjával, a különböző szárnyakkal és természetesen a kollégákkal is. A csapat minden tagja barátságosan fogadott, és hamar rájöttem, hogy egy nyitott, támogató munkaközösségbe kerültem.

A mentorom összeállított egy listát a következő két hónap feladatairól, így azonnal bele is vágtam a teendőkbe. Már az első héten mélyen belemerültem a kommunikációs és programreferensi feladatokba, ami rendkívül izgalmas kihívásokat tartogatott. A feladataim között szerepelt a könyvtár sajtókommunikációs tevékenységeinek támogatása, így frissítettem a sajtólistát, sajtómegjelenéseket gyűjtöttem, és közreműködtem a közösségi média posztok előkészítésében is. Ez utóbbi különösen inspiráló volt számomra, hiszen lehetőséget adott arra, hogy kreatív ötleteimmel hozzájáruljak a könyvtár közösségi kommunikációjához. 

Az MTA Könyvtárban töltött idő alatt fantasztikus élményekkel gazdagodtam. Különleges lehetőségem nyílt olyan ritka könyveket és dokumentumokat megtekinteni, amelyek történelmi korszakokat hoztak közel hozzám. A Keleti Gyűjtemény igazán lenyűgöző volt: láthattam egy XIV. századi török művet Nagy Sándorról, egy mongol-kínai képes szótárt, egy XV. századi arab imakönyvet, és még számos más érdekességet, amelyek valódi időutazást jelentettek számomra. A könyvtár gazdag gyűjteménye, köztük Mátyás király híres Corvinája, olyan mély benyomást tett rám, hogy biztos vagyok benne, ezek az élmények egy életen át elkísérnek. 

A munka során egy nagyon nyitott, barátságos közösségbe kerültem, ahol mindenki szívesen segített. A kollégáim nyitottak voltak az ötleteimre, és bármilyen kérdésem volt, mindig készségesen adtak tanácsot. Ez a támogató légkör lehetővé tette, hogy folyamatosan fejlődjek, és új készségeket sajátítsak el, különösen a sajtókommunikáció, a közösségi média tartalomkészítés és a rendezvényszervezés területén.

A munka mellett természetesen volt idő a szórakozásra is. A két hónap alatt egy vendégház lakója voltam, ahol lehetőségem nyílt különböző nemzetiségű emberekkel megismerkedni, valamint két Sapis diákkal is barátságot kötöttem, akik szintén Budapesten töltötték a gyakorlati idejüket.

Budapest felfedezése mellett ellátogattam Esztergomra, az Esztergomi Bazilikához illetve egy rövid kis városnézésre, Gödöllőre a Királyi Kastélyba, illetve Visegrádra. Gyönyörű helyek voltak ezek, ahová már az utazás is izgalmas feladat volt, hiszen először kellett vonat- és busz járatokhoz igazodnom. 

A gyakornoki idő alatt sokat tanultam, nemcsak szakmailag, hanem emberileg is. Az önállóan végzett munka, a felelősségvállalás és a folyamatos fejlődés mind hozzájárultak ahhoz, hogy magabiztosabbá váljak a szakmai életben. Az ERASMUS+ szakmai gyakorlata nemcsak a karrierem szempontjából volt fontos, hanem olyan élményeket és tapasztalatokat nyújtott, amelyek egy életen át elkísérnek. A kudarctól való félelem helyett a sikerélmények domináltak, és végül sokkal többet kaptam ettől a programtól, mint amire valaha is számítottam.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy próbálja ki az ERASMUS+ programot, mert bár eleinte félelmetesnek tűnhet egyedül nekivágni egy ilyen kalandnak, biztos vagyok benne, hogy rengeteg új barátra és életre szóló élményekre lelhet az út során. Számomra ez egy életre szóló tapasztalat volt, amit sosem fogok elfelejteni. (Lezárásként egy illusztráció a megáradt Dunáról. Több szerelmet nem bírt már a Rakpart.