Zsögön Bögözi Abigél

A szakmai gyakorlatomat az Euroactive NGO Edukációs Alapítványnál végeztem, ahol ifjúsági csereprogramok lebonyolításában segédkeztem mint szervező. A helyszín pedig Magyarország, pontosabban Balatonszemes volt. Harmadik éve végzem a szakmai gyakorlataimat ennél az alapítványnál, így az évek során egyre nagyobb szerepet kaptam a szervezésben. A szervezetben dolgozó barátaimat is viszont láthattam, így ez a nyári gyakorlat is ütte a lécet.

De mik is azok az ifjúsági csereprogramok? Röviden az ifjúsági csereprogram egy olyan kezdeményezés, amely fiatalok számára biztosít lehetőséget arra, hogy egy másik országba utazzanak, és ott egy meghatározott időszakot töltsenek el (5-10 nap). A programok céljai, hogy a résztvevők megismerjék egymás kultúráját, nyelvét, hagyományait, valamint hogy fejlesszék nemzetközi kapcsolataikat és kommunikációs készségeiket.

Az ifjúsági csereprogramokat gyakran nemzetközi szervezetek, civil szervezetek, vagy kormányzati intézmények szervezik, és sokszor valamilyen témára összpontosítanak, mint például környezetvédelem, művészet, sport vagy emberi jogok. A programok során a résztvevők különböző tevékenységekben vesznek részt, mint például worshopok, közös projektek, kulturális estek, és szabadidős programok.

Ezen a nyáron mi is számos témára öszpontosítottunk, mint például az emberi jogok, béke, bullying, tánc-hagyományok és európai örökség.

Hogy érthetőbb legyen a rendezvény leírása, részletezni szeretném a szervezői szerepeket. A szervezői csapat 6 tagból állt. 

Volt egy főszervezőnk aki a rendelésekkel, az étkeztetéssel, szállással, adminisztárcióval és tájékoztatással foglalkozott. Ezen kívül volt egy háttérből dolgozó főszervezőnk aki tartotta a kapcsolatot a NGO főnökével és segített kiosztani a feldatokat a szervezők között. A maradék 4 ember segédkezett a programok közötti kávészünet lebonyolításában, illetve a szervezők fogadásában, facilitálásban. Az én feladataim is a szervezés egy részét képezték. Én kezeltem az alapítvány közösségi média platformjait (Instagram, Facebook, Tiktok, Youtube, Weboldal), illetve képeket, videókat készítettem a programokról, interjókat készítettem a résztvevőkkel, és segédkeztem különböző facilitáláshoz szükséges dolgok bevásárlásában, takarításban, fordításban..stb 

A social média platformok kezelésén kívül interjúkat, beszámolókat készítettem a résztvevőkkel, szabadjára engedve a fantáziámat. Itt leginkább olyan kérdéseket tettem fel nekik, mint: Honnan érkeztél? Mit tanultál a projekt alatt? Mi/Mik volt(ak) a kedvenc foglalkozásaid a projekt során? Írd le 3 szóval a projekt hangulatát (az adott témával kapcsolatos kérdések). Emelett minden projekt végén írnom kellett egy 2 oldalas beszámolót, ahol összegeztem az elmúlt 10 napot.

Ezen kívül kommunikáltam a munkatársaimmal, facilitátorokkal, Vanessza volt az aki a távolból a projektek menedzselésével foglalkozott, Calin pedig mindenbe besegített amibe csak tudott, a facilitátorok mindig változtak, ők vezették projekteket. Voltak napok amikor youthpass előkészítésével foglalkoztam, ahol a résztvevők adatait kellett felvigyem egy applikációba, majd egy kérdőivet kiküldeni nekik. A jegyek elszámolásánál is segédkeztem, jegyeket gyűjtöttünk össze, illetve részvételi űrlapokat töltettünk ki.

A tartalomkészítés folyamata rugalmas volt, mindennap kellett készítsek 2 Instagram és Facebook posztot. A fényképek és videók a program leforgásáról készültek, ebben szabad kezet kaptam és olyan képeket készíthettem amilyent csak szerettem volna. A posztok megírása angolul történt, itt leírtam rövid vázlatként, hogy az adott napon milyen tevékenységek voltak, mit tanultak a fiatalok, és, hogy miről is szól az adott ifjúsági program. A Tiktok videókat nem kellett mindennapi gyakorisággal készítsem, hiszen az algoritmust felmérve jobb ötletnek találtam, hogy 2-3 naponta legyen új tartalom, ami hatásos is volt. A videók készítése is teljesen rám volt bízva, nagyon tetszett, hogy ezáltal ki tud teljesedni a kreatívitásom, és szabadjára engedhetem az ötleteimet. A videók is a programok leforgását rögzítették, egy-egy vicces, vagy érdekesebb jelenettel. A Youtube csatornára egy összefoglaló videót készítettem minden egyes projektről, szerintem ez volt a kedvenc részem a tartalomgyártások közül, hiszen a kész videók annyira tetszettek a résztvevő fiataloknak, hogy a sok elismerés megerősített és így sokkal nagyobb kedvvel és odaadással szerkesztettem a videókat.

A kedvenc részem a magyar nemzeti est előkészítése volt, mivel a projektek alatt minden nemzet be kell mutassa az országát. Ilyenkor táncokat tanítottunk egymásnak, prezentációval készültünk, ételeket készítettük, és játékokat tanítottunk. A munka mindig feloszlott, én segédkeztem az ételek elkészítésében illetve  a bevásárlásban és a tánctanításban. A többiek a játékokat vezették, mindig volt egy quiz-ünk, illetve egy offline honfoglalós játék, amit mi “fejlesztettünk” ki. Megtanítottuk az “Ördög útja”-t, illetve a “Nád a házam teteje”-t is. 

A hangulat nagyon jó volt, a munkatársak, de a résztvevők között is, nem volt olyan nap, hogy unatkoztam volna, a feladatkörök pörgősek voltak, így teljesen lefoglalt. A szabadnapokat mindig Budapesten töltöttük, vagy a Balaton körül, ahol különböző programokot találtunk ki. Voltunk például Tihanyba, ahova hajóval jutottunk el, és gyönyörködtünk a levendulával teli utcákon. Badacsonyt is megjártuk, ahol egy nagyon autentikus magyar étterembe látogattunk el. Mégis a kedvenc programom az volt, amikor naplemente előtt lementünk a Balaton partjára, hogy megcsodálhassuk a gyönyörű tájat. 

Egy nagyszerű élmény volt számomra ez a 2-3 hónap, rengeteget tanultam és fejlődtem ez idő alatt, sok nagyszerű embert ismertem meg, egyetlen pillanatig sem bántam meg, hogy belevágtam ebbe. Három hónapig folyamatosan emberek között lenni fárasztónak hangzik, és sokszor az is volt, amikor az angolt és a magyart két percenként kellett váltogasd, és már azt sem tudtad milyen nyelven beszélsz. De megérte minden egyes perce, türelmet és empátiat tanultam, megtanultam csapatban dolgozni, odafigyelni az emberek igényeire, illetve az angol nyelvet is fejleszthettem.

A három évet összehasonlítva, ez volt a legtartalmasabb nyár, egy új helyszín tárult elénk tele új lehetőségekkel. Úgy érzem a Balatont úgyanúgy a szívembe zárom, mint Szentendrét. Három nyarat töltöttem ezekkel a csodás emberekkel, akik nem csak munkatársak voltak, hanem idővel igaz barátok is. Nem csak munkatársak, de mentorok is voltak számomra, rengeteg dolgot tanultam tőlük is. 

Megéri legalább egyszer egy bármilyen típusú Erasmus programba belekezdeni, amíg fiatal vagy tegyél azért, hogy felejthetetlen élményeket alkoss, és életreszóló barátságokat köss.