Incze Júlia

Incze Júlia vagyok,, és az élelmiszeripari mérnöki szak harmadéves hallgatójaként lehetőségem adódott, az Erasmus+ program keretén belől, a 2024-es nyári szakmai gyakorlatomat Budapesten töltöttem. Helyesbítés; a gyakorlatot a Nagytarcsán található Reketye Brewing Kft-nél végeztem, de munkaidőn kívül Pesten tartózkodtam. Számomra Budapest nagyon közel áll a szívemhez, így már a jelentkezésnél tudtam, hogy én mindenképpen oda szeretnék menni, de végül egy szaktársam, és egyben barátnőm, is ugyan oda jött, így a hangulat is sokkal jobb volt. Tehát mondhatni az a két hónap csak úgy elröpült számomra.

Mivel ketten mentünk még az a 16 órás vonatozás is elég tűrhető volt. Szerencsénkre a kiutazás során egész éjjel csak ketten voltunk a vonat-kabinba, így nyugodtan tudtunk pihenni. Megérkezésünk után még volt 2 szabad napunk még mielőtt munkába álltunk volna, így volt időnk nyugodtan berendezkedni új szállásunkra, és felfedezni a környéket, azaz a 10. kerületet.

Mint már azt említettem, az üzem Nagytarcsán helyezkedik el, tehát Budapest határán kívül esik így ritkábban járnak a buszok. Mondanom sem kell, hogy eleinte nagyon görcsösök voltunk a tömegközlekedés miatt, de hamar „hozzászoktunk”, és még a buszsofőr bácsival is összebarátkoztunk.

Már az első munkanapon nagyon kellemes csalódás ért, úgy az ott dolgozókkal kapcsolatosan, mint a főnökökkel. Mindenki olyan közvetlen és segítőkész volt, mondhatni tárt karokkal vártal. Aznap elsődlegesen a munkavédelmi szabályokkal és előírásokkal foglalkoztunk, megbeszéltük, hogy mit és mennyit is tudunk a sörfőzés folyamatáról, majd, munkába is álltunk: takarítottunk: hogy Zolit, a főnököt, idézzem: “A sörfőzés java része takarítás.”. Persze, ez teljesen így van, a higiénia kulcsfontosságú a sörfőzdében.

Tudván, hogy élelmiszer mérnökként mentünk szakmai gyakorlatozni, próbáltak minél színesebb, és érdekesebb munkát adni, de a lefolyó tisztítását és a pakolászást/ cipelést sem úsztuk meg. A laborfelelős, Máté, mindig valami új ötlettel jött, hogy mit vizsgáljunk vagy kísérletezzünk, és mindig arra bíztatott, hogy próbáljunk ki számunkra új dolgokat. Így történt, hogy megkóstoltuk a komlóból főzött teát; iszonyatosan rossz. De rengeteget tanultunk tőle, olyan dolgokat, amik hasznunkra lehetnek a jövőben. Végeztünk pár mikrobiológiai vizsgálatot is, vagyis a sörélesztők életképességét vizsgáltuk, de néztük az üzemben lévő felszerelések tisztaságát is, meg a már ledobozolt vagy a még nem dobozolt sörét is. Emellett a laborban az erjedő sörök fokolásával is foglalkoztunk. (1) (3)

Az első két hétben mivel Olivér, az üzemvezető, aki a beosztásokkal foglalkozik, szabadságon volt, így minden nap 6 órában dolgoztunk, de a későbbiekben heti 2-3 alkalommal 12 órás műszakban jártunk. Hazudnék, ha azt mondanám könnyű volt, sőt, voltak olyan napok, mikor miután hazaértünk, tusolás után egyből lefeküdtünk aludni. De számunkra teljesen megérte, hiszen így a hétből 4 napunk teljesen szabad volt, tehát volt időnk elmenni kirándulni meg szórakozni.

Persze a Budapesten töltött időm nem csak a munkáról szólt. Amikor csak tudtam mindig kint voltam valahol a városba, ha csak egy laza kis sétára is, de minden nap kimentem valahova. Már rég kívánkoztam az állatkertben, amit legutoljára még kiskorúban látogattam még a szüleimmel, de most volt szerencsém eljutni oda is. (4)

De ezen kívül párszor elmentünk Visegrádba is, sőt elmondhatom, hogy az augusztusi hullócsillag-záport a Visegrádi Duna-kanyarban néztük meg. Csodálatos élmény volt, egy olyan emlék, amire sokáig emlékezni fogok. (2)

Mivel nekem az egyik gyerekkori barátom és a párja pár éve kiköltöztek, és azóta ott élnek Budapesten, ezért, már csak az, hogy tudtam velük találkozni, egy nagyon kellemes pozitívum volt. De rengeteg programra mentünk együtt, kezdve a Velencei-tó körbe biciklizésével, egészen a laza esti bowlingozásig, vagy mozizásig. Volt olyan is, amikor csak felmentem hozzájuk egyet filmezni, beszélgetni. Nagyon hálás vagyok nekik, hiszen a két hónap alatt többször is támogattak, és segítettek, de hát ezért vannak a jó barátok. Külön köszönet Zsombinak, amiért olyan rendeske volt, hogy eljött velem megnézni a F1-es autót, annak ellenére, hogy ő már látta. (5)

Szerencsésnek érzem magam, amiért olyan sok helyre eljutottam az alatt a rövid idő alatt amit ott töltöttem, és hogy nagyjából mindent megcsináltam, amit szerettem volna.

Ez a két hónap során lehetőségem nyílt betekintést kapni a kézműves sörök gyártási folyamatába, és annak szépségeibe, emellett értékes tapasztalatokkal és információkkal gazdagodtam a sörgyártás területén. Minden köszönetem azoknak a munkásoknak, akik szívesen segítettek és minden kérdésemre érthető választ adtak. Személy szerint én úgy érzem ezen kis rövid idő alatt amit a Reketye sörfőzdében tölthettem, nem csak betekintést nyújtott egy, számomra eddig még nem annyira ismert szakterületre, hanem rengeteg, a jövőben hasznos dologra tanított meg úgy a termelési procedúrákról, mint magukról az üzemben található gépekről.

Egy életre szóló élmény volt, és csak ajánlani tudom minden egyetemistának, hogy legalább egyszer vegyen részt egy ilyen programban.