Aszalos Zsolt, Román nyelv és irodalom – angol nyelv és irodalom szak II. év

Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda, Budapest

Magyarország

A nyolc hetes szakmai gyakorlatom az Erasmus+ mobilitási program keretén belül a budapesti Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodában töltöttem. Először szeretném megemlíteni a pályázási időszak nehézségeit, amelyekkel a félév vége fele találkoztam. Leginkább ugyanis az motivált, hogy minél messzebb elkerüljek az otthonomtól és hogy egy teljesen más kultúra szokásait, életvitelét ismerhessem meg, ezen kívül, hogy az angol nyelvet használhassam, ezzel a nyelvvel érvényesülhessek a mindennapokban. Megpályáztam egy csehországi és egy skóciai fordítóirodát is, viszont mindkét helyről nemleges választ kaptam, ugyanis arra hivatkoztak, hogy nem tudnának érdemleges munkát adni, mivel nagyon kevés esetben kerülnek magyar vagy román nyelvű szövegek hozzájuk.

Hogy, hogy kerültem végül a budapesti Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodához? Szakkoordinátorom, Dégi Zsuzsanna jelezte nekem és évfolyamtársamnak, Ágoston Emőkének, hogy Budapesten talán nagyobb eséllyel találhatnánk nekünk tetsző gyakornoki állást. Tanárnőm, a budapesti OFFI-t ajánlta, így az ő és az OFFI munkatársai segítségével kerültem ide, amit két hónap eltelte után sem bánok. Habár nehéz röviden összefoglalni, hogy mi is történt velem a két hónap alatt.

Első napokban megismerkedtem a cég vezetői egy részével, körbevezettek az épületben és őszinte érdeklődéssel kérdeztek minket arról, hogy miért pont a fordítást választottuk gyakorlatként. A válaszom az volt, hogy mindig is érdekelt a fordítás, nagy részben az angol nyelvet is ezzel a technikával tanultam meg, így mondhatom: közel áll hozzám. A programunk nagyon érdekesen és színesen volt felépítve: először kipróbáltuk magunkat a korrektúrán, majd fordítottunk, megismerkedtünk a terminológia alapvető kérdéseivel és végül levéltárazással is foglalkoztunk. Szerintem nagyon sokat tanultam mind a négy ''lépésből'', a jogi szókincsem is (de nem csak) fejlődött és úgy érzem az itt megszerzett tapasztalatok a mesterképzésre is kihatással lesznek.

Mivel ez volt az első nyár, amikor dolgoztam, megtanultam a munkaprogramhoz igazítani a szabadidőmet, de bőven volt idő megismerkedni a várossal. Ezek a tapasztalatok szintén segíteni fognak hasznosabban és tartalmasabban beosztani az időm.

Amit még mindenképpen meg kell említenem, az a budapesti ”nagyvárosi,, életről szerzett tapasztalataim. Eleinte kicsit féltem, nem sok pozitívumot láttam, hallottam a Tv-ből, és mivel én még nem voltam Budapesten előtte, így kénytelen voltam elhinni, ha nem is teljes egészében. Nagyon kíváncsi voltam, így vártam, hogy a saját szememmel láthassam, mi vár rám ott. A tapasztalataim pont az előfeltevéseim ellenkezőjét bizonyították be. A város gyönyörű, tele értékes történelmi helyekkel, gyönyörű épületekkel, az utcák nagy része tiszta, rendezett. Mivel nagy város, így persze tele lehetőséggel, ami csábító, de épp annyira veszélyes, viszont ha az ember ésszel cselekszik, jó tapasztalatokat szerezhet - persze a rossz tapasztalatok is néha legalább annyira értékesek, kijózanítóak, nekem ebből is kijutott, aminek 1 hét távlatából örülök is, szóval mindenkit bátorítani tudok, hogy ne féljen hibázni vagy kellemetlen helyzetbe kerülni. Olyan emberekkel találkoztam, akikre mindig emlékezni fogok, értem ezt az Offi alkalmazottjaira, akikkel együtt dolgoztam és a városban kötött barátságokra.

Nem csak a szakmailag, de emberileg is sokat kaptam az Erasmus+ kínálta lehetőségtől. Megtanultam, hogy csak azért, mert ott is magyar emberek élnek, elég nagy butaság azt gondolni, hogy ugyanolyan a felfogásuk mint az erdélyi magyaroknak. Megtanultam, hogy vannak olyan emberek, akik képesek minden nap álarcot viselni, határtalanul kedvesek veled, de közben egy teljesen más lelkülettel gondolnak rád az álarc mögött, mind ezt úgy teszik, hogy jól érzik magukat a bőrükben és nem szeretnének változtatni helyzetükön. Hatalmas lecke volt, 21 évesen olyan sok mindent nem tudtam az életről, de ez a két hónapos nyári történet elég alaposan felkészített, hogy mi vár rám. Életem egyik legjobb döntése volt: hogy pályázzak, hogy tapasztaljak és egy olyan városban éljek, amit turisták ezrei látogatnak nap mint nap.

Összesítve: kihívásokkal, tanulással teli időszakot éltem meg rövid gyakornoki pályafutásom alatt, olyan emlékekkel, leckékkel tértem haza, melyek nélkül kevesebb lennék.

Ezúton szeretném megragadni az alkalmat, hogy megköszönjem tanárnőmnek, Dégi Zsuzsannának, ki oly sokat segített nekünk az új kapcsolat felépítésében (mivel „úttörők” voltunk az Offi történetében, akik Erasmus+ program által dolgozhattak náluk), Bors Hortenziának, ki türelmesen végig igazgatta a dokumentumok leadásának menetét, az Offi munkatársainak, többek között Szoták Szilviának, Novakov Annamáriának, Kapitánffy Orsolyának, Zilahi Évának, (és még sokaknak) akik olyan sokat tettek azért, hogy jól érezzük magunkat náluk és sokat dolgoztak azon, hogy igényeinknek megfelelően felépítsék a program menetét, de egyben az EMTE minden munkatársának, aki lehetővé tette, hogy egy gyönyörű városban végezhessem a szakmai gyakorlatom.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy merjen kilépni a saját maga alkotta világából, hogy lásson, tapasztaljon, mert két hónap alatt erre van lehetősége, azok a tapasztalatok, élmények, melyekkel hazatér, ha frissen hazatérve nem is, de kis idő múltán észre fogja venni, hogy hozzá adott valamit a személyiségéhez és kitágította a látókörét.

2018.10.05.