Bodor Emília, Génsebészet szak, III. év

Országos Onkológiai Intézet, Budapest

Magyarország

„Az ember nyugtalan teremtmény, s időnként racionálisan nem megmagyarázhatóindokok alapján mennie kell. Valahová. Ha jó neki, ahol van azért. Ha nem, azért. Utaznia kell. Hisz ebben a menekülésben van az ő szabadsága.” Jász Attila 

Egy szűk félév telt el azóta, hogy Debrecen városától búcsút intettünk, máris újabb utazáson morfondíroztunk kedves barátnőmmel (szaktársammal) Simon Andrea-Beátával.  Az Erasmus+ ösztöndíjprogram a tanulmányi mobilitáson kívül, szakmai gyakorlatra való lehetőséget is rejteget a tarsolyában. A terv gyorsan megszületett, megpályázzuk a nyári szakmai gyakorlatot. Az ötletet támogatta egy harmadik szaktársam is, Jakab Ágnes. Igen ám, de ahogy szokás mondani ember tervez, Isten végez. A tőlünk telhetőt mi megtettük, leadtuk a pályázati kérésünket, de csak egyedül én kaptam meg. Kettős érzés kavargott bennem, örültem, hogy részt vehetek az Erasmus + szakmai gyakorlat mobilitási programban, másrészt bántott a dolog, hogy mégsem úgy lesz, ahogyan mi hárman elterveztük. Egy óriási kérdőjel lebegett a szemeim előtt, hogy most mit is tegyek. Sok mindenki véleményét meghallgatva, arra a következtetésre jutottam, hogy egyedül is belevágok, hisz az effajta lehetőségek nem teremnek csak úgy a fák ágain.

Szakmai gyakorlatomat az Országos Onkológia Intézet, Molekuláris Patológiai osztályán töltöttem. 

Az intézetről másik két szaktársamtól szereztem tudomást, akik az előző évben szintén itt gyakorlatoztak. Első pillanattól kezdve beleszerettem a környezetbe. Az intézeten belül, mintha valami parkban sétálgatna az ember, ami teli s teli van fákkal, szebbnél szebb virágokkal. Máris tudtam, hogy jó helyre csöppentem, hisz nem tömbházak tömkelegében fogom eltölteni e pár hónapot.

Első napomon számtalan mosolygós arc köszöntött, mindenki örömmel fogadta a kis újoncot. A beilleszkedéssel abszolút nem volt probléma, könnyen megtaláltuk a közös hangot. Pár nap elteltével szabad kezet kaptam a munkafolyamatokban is. Óriási segítségnek számítottam, mivel épp ebben az időszakban mentek páran szabadságra. A hiányzó munkaerőt megpróbáltam pótolni, amit úgy gondolom sikerült is.

De mit is tud csinálni egy génsebész egy onkológiai intézetben? A kérdésemre megpróbálok egy olyan választ adni, amely mindenki számára többé-kevésbé érthető lesz.

DNS izolálás történt (illetve a DNS koncentráció meghatározás), amit majd a későbbiekben a diagnosztikus vizsgálatoknál használtunk fel.  Leggyakrabban paraffinba fixált anyaggal, citológiai kenettel, illetve vérrel dolgoztunk. Az izolálást követően a DNS minta, a PCR laboratóriumba került, ahol a génmutációk detektálására került sor valós idejű PCR alkalmazásával. A valós idejű, angolul real-time PCR módszer lényege, hogy a DNS sokszorosítást kvantitatívan tudjuk nyomom követni. 

EGFR, BRAF/NRAS és KRAS mutációk kimutatásában vettem részt én.  EGFR mutáció vizsgálatot elsősorban nem-kissejtes tüdőrák esetén végeznek, mivel jelenleg ennek van terápiás jelentősége. Az EGFR mutáns tüdőrákok anti-EGFR kezelésre nagyon jól reagálnak. Amennyiben kiderül, hogy a beteg daganata alkalmas a célzott kezelésre, sikerült kikerülni a hagyományosan alkalmazott kemo- és sugárterápia kezeléseket. A célzott daganatellenes kezelések célja, hogy a daganatsejtekre úgy hasson a kezelés, hogy az egészséges sejteket, szöveteket a lehető legkisebb mértékben érintse. A KRAS mutáció vizsgálatra azért volt szükség, mivel meghiúsítja a tüdő- és vastagbélrák-ellenes célzott kezelés sikerességét. A BRAF mutáció leginkább a festékes anyajegy-daganatok (melanomák) 50-60 %-ánál fordul elő. Az NRAS gén mutációi a vastagbéldaganatos betegek körülbelül 10%-át érintik, de, mint kiderült a melanomákban is igen gyakoriak. Minél több daganatok kialakulásával összefüggő mutációtípus kerül azonosításra, úgy nő azoknak a gyógyszereknek a száma is, melyek az újonnan azonosított célpontra képesek hatni. Végül csak helyes lesz az megfogalmazás, hogy a betegekhez fogják keresni a gyógyszert, és nem a gyógyszerhez a megfelelő beteget.

Pár nap elteltével már meg is szoktam a nagyvárosi pezsgést, a folyamatos nyüzsgést-mozgást. Budapest sosem alszik, se éjjel, se nappal. A szállásom Dunakeszin volt, ahol barátommal együtt laktunk. Nincs is jobb annál, mikor hazaérkezel és egy finom bögre kávé mellett van, akivel megosztani az aznap történteket. Hétvégéinket próbáltuk maximálisan kihasználni, hisz ilyenkor mindketten szabadok voltunk. Budapesten és annak környékén számos látnivaló van, így nem kellett azon sokat gondolkozni, hogy hová is menjünk. A Margit-sziget egy menedéket nyújthat, a nyári kánikulában. A Zenélő Szökőkutat idén láttam legelőször. Nagyszerű élmény a sötétben egyszerre látni és hallani, ami a zene és a megvilágított szökőkút párosításából jön létre. Kirándulásaink közül kiemelném a Fellegvárat, mely pazar látványt nyújt a turistáknak. Visegrádi vár (Fellegvár) egy erődítmény a Dunakanyarban, Visegrádvárosában. A Visegrádi-hegység magas sziklacsúcsától le egészen a Duna partjáig húzódik. A középkori vár fontos politikai és katonai szerepet játszott a magyar történelem során egészen a 17. század végéig, amikor hadászati jelentőségét elvesztette. 

A nyár, a szakmai gyakorlat befejező momentumaként az Augusztus 20-i nemzeti ünnepre tekintek. Augusztus 20. az egyik legnagyobb magyar ünnep. Államunk megalapítását és első királyunk, Szent István koronázását ünnepeljük. Szent Istvánt mindig is a magyar történelem egyik legfontosabb államférfiként tartották számon. Fő eredménye egy keresztény állam megteremtése volt, amely biztosította, hogy a magyarok a Kárpát-medencében maradjanak. Szívmelengető érzés volt itthoni, erdélyi barátaimmal ünnepelni, e nemes napon és este élőben, a Parlament előtt, a Duna felett megrendezett csodálatos tűzijátékot szemlélni, mely lélegzetelállító képet alkotott. 

Utolsó soraimban köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki segített, bátorított e felejthetetlen kalandban. Külön köszönettel tartozom az Országos Onkológiai Intézet, Molekuláris Patológia Osztályán dolgozó embereknek, akik szívéjesen befogadtak és tudásukkal elhalmoztak. Rengeteget tanultam ez idő alatt, és úgy érzem, már úgy mozgok a pipettával a laborban, mint a szakács a fakanállal a konyhában. 

2018.10.19.