Erdő Kinga, Élelmiszeripari mérnök szak, II. év

Reketye Sörfőzde, Budapest

Magyarország

Erdő Kinga vagyok, II. éves Élelmiszeripari mérnök szakos hallgató a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karán, és az egyetemi éveim egyik legfantasztikusabb és legemlékezetesebb eseményéről osztanék meg pár gondolatot.

A szakmai gyakorlatom a Reketye Sörfőzdénél töltöttem, ÉM gyakornokként. A cég főnöke, Reketye Zoltán nagyon örvendett a jelentkezésemnek, mert korábbi években is voltak náluk a  Sapientiáról diákok és nagyon meg volt elégedve a munkájukkal, így én is lelkesen vártam, hogy bizonyíthassak. Szerencsémre nem egyedül vágtam bele ebbe a nagy útba és kalandba, hanem három szaktársammal, Antal Kincsővel, Putnoki Noémivel és Simon Juliannával. Együtt fedeztük fel Budapestet és amikor szabadidőnk engedte találkoztunk és kirándultunk. Az elején nagyon féltünk, hogy nehogy eltévedjünk, nehogy bajunk essen egy ekkora városba ezért nagyon nem is bóklásztunk egyedül, inkább közösen  mentünk el sétálni és nem nagyon merészkedtünk messzire. Majd rájöttünk, hogy a fejlődő világunknak hála, van okostelefon, ami kihúzott a pácból és a jól bevált google térképre hagyatkozva bárhova eljuthattunk szerencsésen. Hárman mentünk a sörfőzdéhez és együtt is laktunk, míg Julcsi kicsit külön utakon járva Vácon lakott egy ismerősénél és egy margarin gyárba végezte a szakmai gyakorlatát.

Július 31-én indultunk itthonról és hosszú vonatozás után másnap érkeztünk meg Budapestre. Aznap már találkoztunk is egy volt Sapientiás diákkal,  Funkenhauzen Bernadettel, aki szintén ott szakmai gyakorlatozott korábban és visszahívták a céghez dolgozni, mint élelmiszer mérnök. Bernadett segített végig a papírokat elintézni és vele tartottuk a kapcsolatot folyamatosan, ő igazított útba, hogy minden reggel honnan és hogyan lesz az indulás a munkahelyre. A szállásunk Budapesten az ELTE Vezérúti Kollégiumba volt, viszont a munkahelyünk Nagytarcsán, ezért minden reggel eltroliztunk az Örs Vezér térre, ahonnan Bernadett  06:30-kor felvett minket és együtt mentünk dolgozni. Hazafele már változó volt, hogy ki hozott el az Örs Vezérig,  hiszen attól függött kinek esett útba. Az első nap kicsit gyomoridegem volt, hogy vajon betudok-e illeszkedni, jól kifogok-e jönni a többiekkel illetve, hogy segítségükre leszek-e vagy első héten inkább haza küldenek. Pozitívan csalódtam! Egy nagyon belevaló, jópofa, laza társaság fogadott, akik első perctől fogva belopták magukat a szívembe. Mindenben segítettek megkaptunk és amit egyszer csak lehetett mindent megtanítottak nekünk. Mondjuk mi is az elején nagyon kis túlbuzgók voltunk, szó szerint nem bírtak velünk és le voltak döbbenve a munka és tanulási lelkesedéseinken.

Szépen lassan bevezettek a sörfőzde rejtelmeibe, megmutatták, hogy mit mire használjunk egy-két hétig fogták a kezünket és vezetgettek, de utána belelöktek a mélyvízbe és nem volt bocsánat, ha figyelmetlenségből elrontottunk valamit, vagy úgy felejtettünk. Ugyanúgy, mint a többi munkást minket is megdorgáltak, de persze a fejünket nem harapták le és akárhányszor újra meg újra megkérdeztünk valamit  mindig türelmesen elmondták az elejétől. A gyakorlat során megtanultunk mindent, legyen az férfimunka, mint például a hordómosás, hordó töltés, amit rengetegszer elvégeztünk, 30 és 50 literes hordókon egyaránt, ami már a végén már behunyt szemmel is ment volna. Megtanítottak sört fokolni, ami abból állt röviden, hogy megmértük a sör cukor illetve pH szintjét ezen kívül majdnem minden nap kellet élesztőt elvonjunk a tartályok alól és volt eset rá, hogy a nagy nyomástól szembe robbant velünk az élesztő, amitől ne mondjam el, hogy is néztünk ki, inkább megmutatom.

Ezen kívül sokat leltároztunk, takarítottunk, dobozoltunk, cimkéztünk. Megmutatták hogyan kell hideg komlózni és persze megtanítottak minket sört főzni, amit a végén már teljesen egyedül csináltunk, persze mindig ellenőrizték, hogy rendben megy-e minden.

A kollégák nyitottsága segített abban, hogy hamar beilleszkedjek, megtaláljam a helyem, így közvetlen kapcsolat alakult ki velük. Együtt jártunk az üzemvezetővel, Bordás Olivérrel uszodába, aki szintén Sapientiás diák volt, és ahogy az időnk engedte és kedvünk tartotta össze-össze ültünk a munkatársakkal egy esti sörözésre vagy elmentünk együtt moziba. A munkahelyen mindig jó hangulat volt, segítőkész, jó fej emberek vettek körül, akikkel szívesen fogyasztottam együtt az ebédemet, arról mesélve, hogy hány medvét láttam, és tényleg úgy sétálgatnak-e az utcákon, mint ahogy ők hallották majd kiveséztük a disznóvágás rejtelmeit és örömeit és viccelődtünk az erdélyi beszédstíluson és szavakon, amiket egyáltalán nem értettek. Csapatépítésből sem maradtunk ki, melyet a Két Rom busznál tartottunk meg és egy isteni pörkölttel koronáztunk meg, amire nagyon jól csúszott a sör majd egy csípős paprika evőverseny is, amiből én inkább kimaradtam.

A szakmai gyakorlatom végén a cég álláslehetőséget is ajánlott nekem az egyetem után és én ennek nagyon örültem, mert ez egy óriási esély és egyben motiváció is volt, úgy éreztem, hogy jól teljesítettem és megérte a fáradtságos munka.

Na de, hogy ne csak a céges dolgokról beszéljek, mesélek kicsit arról is, hogy szabadidőnkben merre jártunk. Ha egyszer időnk és energiánk engedte, mindig nézelődtünk valahol. Voltunk a Hősök terén, a Gellért hegyen, a Citadellán, a Bazilikánál. Voltunk a Pünkösdfürdői strandon, sok időt töltöttünk a Duna parton, de elmentünk a Velencei-tóhoz is a barátokkal, meglátogattuk a harmadéves ÉM-es csajokat Debrecenben és én meglátogattam Győrben a rokonaimat. Volt egy hét, amikor a párom és néhány barátunk meglátogatott, ekkor elmentünk az Aqua Word-be és voltunk a Fővárosi Állat- és Növénykertben.

Összességében egy hatalmas élmény volt a szakmai gyakorlat és az egész nyár is ez által, egy percig sem bánom, hogy jelentkeztem az Erasmus+ szakmai gyakorlatra és ha lehetőségem nyílik rá ismét megfogom tenni. Rengeteg tapasztalatot szereztem nem csak a szakmám terén, hanem az életben is. Megtanultam milyen beilleszkedni egy összeszokott közösségbe, milyen mikor belecsöppensz egy teljesen más és hatalmas városba, ahol nem ismersz semmit és senkit, de mégis muszáj megélned és talpraesettnek lenned ahhoz, hogy minden rendben legyen, muszáj meg tanulnod beosztani a pénzed és spórolni, ha valamennyit még haza is akarsz vinni. 

Sokszor elegem volt mindenből, mikor hatalmas volt a hőség és óriásiak voltak a távok, mert megszoktam, hogy Csíkszeredában elindultam és tíz perc alatt ott voltam ahova akartam menni, de ott, sokszor órákig buszoztunk vagy metróztunk, hogy egyik pontból a másik pontba jussak. Sokszor elegem lett a bentlakásból is, mert  a Sapientiás bentlakás  egy 5 csillagos hotel az ottani bentlakás mellett és az étel  sem volt olyan, mint itthon. Hiányzott a jó házi kenyér és a jó házi paradicsom, de lényegébe eltelt és ezek az apróságok eltörpülnek az a sok élmény és tapasztalat mellett, amit ez idő alatt nyertem. Hogy őszinte legyek nem tervezek kint dolgozni Budapesten. Maga a város szép és első osztályú, ha nyaralni vagy kirándulni akar az ember, de én nem tudok azonosulni a nagy tömeggel, a meleggel és a hatalmas távokkal. Én Csíkszeredába szeretném a munkahelyemet megkapni és biztos vagyok benne, hogy meg is fogom lelni, de ennek ellenére én azt ajánlom, hogy szedjétek össze a bátorságotokat és ki ne hagyjátok ezt a nagy lehetőséget. Legyen az akár szakmai gyakorlat, akár tanulmányi mobilitás, de pályázzátok meg valamelyiket, hiszen megéri.

Hajrá, vágjatok bele, mert hatalmas előrelépés lesz az életetekbe és sokat segít a jövőtök elképzelésében! 

2018.10.29.