Madaras Andrea, Kommunikáció és PR mesterképzés, II. év

Ízfaktor Kft., Kecskemét

Magyarország

A nyári szakmai gyakorlatomat az Ízfaktor kft. PR gyakornokaként végeztem, Kecskeméten. Az Ízfaktor kft. étkeztetéssel foglalkozik. Laci konyhája a szociális étkeztetés (iskolák, idősek, stb.) és á la carte étkeztetési típus szerinti igényeket elégíti ki szinte minden korosztályban. Az elkészült fogásokat házhoz szállítják minden nap Bács-Kiskun, Pest, Csongrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyékben.

Első nap feszengve mentem be Laci, az ügyvezető igazgató, irodájába. Nagyon kedves volt velem és közvetlen, tisztáztuk a feltételeket, alap dolgokat, szabályokat. Hol lehet dohányozni, hol és mikor étkezünk, meddig tart a munkaidő, és a legfontosabbat: nincs lazsálás. Lazán, de határozottan közölte, hogy itt nem fénymásolni és kávét főzni fogok. Hanem feladataim lesznek, amiről ugyanúgy nekem is számot kell adnom minden pénteken, ahogyan a többieknek. Örültem neki, hogy igazi feladatokat bíznak rám. Örültem, hogy én nem egy „urbanlegend -szerű” munkahelyre kerültem, ahol aláírják a papírt, de nem is kell bejárnom, ahol egész nap unatkozni fogok, és boldog lehetek, ha leülhetek az asztalhoz, miközben élesben összeállítanak egy Facebook bejegyzést vagy elkészítenek egy videót. Megtisztelve éreztem magam, de kicsit aggódtam is, hogy mi lesz, ha nem rendelkezem elegendő tudással a feladat megoldásához.

Az első munkanapom: péntek 13. Igazán jó kezdet, gondoltam.  Alig járt le az egyetemisták rémálma, a szesszió, máris kaptam két könyvet olvasni - tanulni. A gyakorlat első hetében betekintést nyertem a cég működésébe, a feladatom először a kezembe adott papírkupac és különböző anyagok átolvasása, megértése volt. Ezután magyar és angol nyelvű összefoglalókba rendszereztem a dokumentumokat, köztük a marketingesek jelentését, menüket, beszállítók új és régi ügyfelek adatait. Mivel a heti ajánlatokat folyamatosan újítják, segítem összeállítani a kínálatot. A napi feladatot sosem tudtam előre, kivéve, ha elmaradtam a munkámmal. Ez izgalmat és néha aggodalmat generált, mivel a teendőket mindig aznap reggel tudtam meg. Heti feladatok is voltak, ezeket a részfeladatokat álltalában hétfőn osztották ki. A főnökünk mindig nyomon követte a munkánkat, s amikor látta, hogy jól haladunk, vagy akár azt, hogy már fáradtak vagyunk, mindig motivált. Ez a motiváció néha szóbeli, máskor egy-egy apró ajándék volt: például, ha éppen üzletben járt, hozott az iroda munkatársainak csokit vagy fagylaltot, névnapra és születésnapra virágot; cocktail-estet szervez, ahol ő maga keveri az italokat, stb.

A fő feladat azonban a gyakorlat második felében kezdődött. A menük összeállításában segédkeztem, ezeket kéthetente kellett elkészíteni, mindig a következő két heti kínálattal, figyelve arra, hogy a szezonnak, ünnepi alkalmaknak megfelelő ajánlat kerüljön az étlapra.

Facebook bejegyzéseket kellett írnom, amelyben bemutatok egy-egy fogást a következő heti kínálatból vagy a napi menükből. Ezek elkészítése is hosszas procedúra volt: lefényképezni az ételt, amit a séf tálalt, díszített; kiválasztani a legjobban sikerült fotót, ami azért nehéz, mert ritkán fényképezem ételeket, ezért az első sorozat közel 100 képből állt, és persze mondanom sem kell, hogy szinte egyik sem tetszett; ezt követte a rövid, ám frappáns szöveg megírása a bejegyzés mellé és a közzététel.

Idő közben az Ízfaktor honlapját mobilbaráttá tették és a weboldal is új külsőt kapott. Ez szinte egy év munkáját tükrözi, javításokkal és új ötletekkel. Láthattam hogyan fejlesztenek egy weboldalt profik, és hogy milyen marketingstratégiákkal vonzzák be a vevőket. A marketingterv részeként kisfilmek is készültek, amelyben szerepel az Ízfaktor séfje és a tulajdonos is, illetve egy üzletkötő is igyekszik bővíteni a vevőkört. A marketinggel foglalkozó külsős csapat kéthetente jött a céghez, bemutatták a statisztikai adatokat, elmondták, hogy melyik fajta reklámra, kik reagáltak és megbeszéltük, hogy melyik célcsoportot milyen eszközökkel lehet megcélozni. A csapat tagjai mindig nyitottak voltak új ötletekre, érdekelték őket az új meglátások.

A nyári szakmai gyakorlatomat rendkívül hasznosnak vélem, hiszen ez volt az első olyan alkalom, ahol igazán kipróbálhattam magam, tesztelhettem a problémamegoldó képességem és gyakorlati tudásom. Sok tapasztalatot szereztem mind szakmailag, mind azzal kapcsolatban, hogy mit jelent részese lenni egy régóta működő, dinamikus csapatnak. Néha sok volt munka, már-már be is lepett a papírhalom, de sikerült minden akadályt legyőzni. Elképzelés is valóság: gyorsan meg is mutatom milyen volt az asztalom az első pár nap napban és egy hónap után. 

A munkahelyi légkör nagyon kellemes volt, segítőkész kolléganőkkel és inspiráló főnökkel, aki mindig elismeri és jutalmazza a jó munkát. Bár szigorú elvárásokat támasztott a csapat tagjaival szemben, ezeknek az elvárásoknak ő hatványozottan felelt meg, mindig jó példát mutatva. Pozitívumként könyvelhetem el azt is, hogy minden alkalmazott kedves és segítőkész volt és azt is, hogy egy olyan étterem munkatársaként, amely kiváló minőségű, ízletes fogásokat kínál a vendégeinek, megőriztem az eredeti súlyom is.

Hatalmas köszönet illeti Varga Lászlót, az Ízfaktor vezérigazgatóját, a sok tanításért, a munkatársakat a segítségért, és Bors Hortenzia Erasmus+ koordinátort a rendületlen segítségért.

2018.10.23.