Varga Réka-Anetta, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, III. év

ABAX-TAX Kft., Szarvas

Magyarország

„Az emberek dolgának árja van, mely habdagállyal boldogságra visz...De elmulasztva, teljes életök nyomorban, s zátonyok közt zárva teng. Ily duzzadt tenger visz most minket is. Használni kell, míg áradatja tart, Vagy vesztjük a sors kedvezéseit.” (William Shakespeare)
A líceumi éveim lezárásakor, a ballagási beszédemet írva egyik volt osztálytársam figyelmembe ajánlott egy filmet, amelyben egy beszéd az alábbi gondolatokkal indult. Akkor én is idéztem ezen sorokat és rápillantva a közeli hozzátartozóimra, elhatároztam, hogy egyetemi éveimet ezen sorok tudatában tartva szeretném élni. Ugyanis már belátom, hogy valóban olyan évek ezek, amelyek rengeteg ajándékot tartogatnak, ha nem vagyunk lusták kicsomagolni azokat. Hiszen nem alaptalanul hallhatjuk a tapasztaltabbaktól, hogy a fiatalság éveit maximálisan ki kell használni. Most már tudom, hogy a Sapientia is ehhez maximálisan hozzájártul diákjai számára.

Egyetemi éveim alatt egy félévet Budapesten tanulhattam az Erasmus+ program keretén belül és akkor elhatároztam, hogy amennyiben újra megadatik, akkor szeretnék még élni ezen lehetőséggel. És így is történt.  
Úgy alakult, hogy egyik ismerősömnek köszönhetően Szarvason gyakorlatozhattam, egy könyvelő irodában. Volt alkalmam harmadéven részmunkaidőben egy könyvelő irodában dolgozni, így össze tudtam hasonlítani a két ország rendszerét. Számomra teljesen más világ volt az ottani, mint az itthon tapasztaltak. Úgy tűnt, hogy kint nem annyira kiszámíthatatlan a rendszer, mint itthon. Gondolok itt a román törvénykezés rohamos változtatásaira, amit a magyar módosítások esetén nem így láttam. (Persze nem elhanyagolható tényező, hogy csupán két hónapot töltöttem kint).

Minden egyes munkanapot szép emlékként raktároztam el, ugyanis egy mindig kedves, mosolygós, segítőkész csapattal dolgozhattam. Az álmos reggeleket hamar széppé tette a közös kávézás és a napi teendők megbeszélése, ugyanis ezáltal átláttuk az aktuális napot. Ha majd sikerül elérnem, hogy önálló irodám lehessen, akkor ezt a rituálét be szeretném építeni a munkaközösség mindennapjaiba, ugyanis merőben hozzájárul a családias hangulat kialakításához, illetve a munkafolyamatok rugalmasságát is befolyásolja.
A munkaidő lejárta után esténként a Kőrös partján sétálgatva vártam, hogy értem jöjjenek. Ugyanis a lakhelyem egy szomszéd faluban volt, Zsadányban, egy családi barátunk házánál. Ez ugyancsak hozzájárult ahhoz, hogy otthonosan éreztem magam, hiszen ismerősök között valóban úgy éreztem magam, mintha én is oda tartoznék. Az estéket gyakran kerti sütögetésekkel töltöttük, illetve gyakran kirándulgattunk a közeli erdőcskékben.

Hétvégéim alattt többször is meglátogattam a Budapesten élő barátaimat, akikkel újra rengeteg emlékezetes pillanatot éltünk át. Barátnőmmel rendszeresen moziztunk, strandoltunk és olykor az éjszakai bulizásokra is kerítettünk alkalmat. Érdekes  volt úgy visszatérni látogatóba Budapesre, hogy fél évet ott laktam.

Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni elsősorban szüleimnek, akik folyamatosan támogattak, húgomnak, aki több száz kilóméterről is árasztotta szeretetét, közeli rokonaimnak és barátaimnak, akik kitartottak mellettem és bíztattak a nehéz helyzetekben. Köszönöm a zsadányi barátunknak, hogy kialakította a kapcsolatot a könyvelő irodával számomra. Az iroda munkaközösségének a türelmet, illetve a főnökeimnek az önzetlen segítséget. Illetve köszönöm a baráti családunknak, hogy két hónapra befogadtak és saját gyerekükként támogattak és biztosítottak számomra mindent!

Nem utolsó sorban köszönet illeti Bors Hortenziát, aki odaadóan segített mindenben és a Sapientiának a lehetőségért. Köszönet és hála mindenért!

Most pedig hozzád szólok kedves olvasó, mivel ha időt szántál arra, hogy végig olvasd a beszámolómat, akkor nagy valószínűséggel, te is azon gondolkodsz, hogy megpályáznád a programot. Tedd meg! Győzd le a kifogásaidat és tégy valamit azért, hogy fejlődhess és tartsd szem előtt: a legnagyobb kalandok a komfortzónán kívül várnak rád! Régen én is úgy gondoltam, hogy „elpazarlok” egy egész nyarat, ami idő alatt lehetnék a családommal és jól ellennék a kényelmes világomban. Ez azonban nem így van! Otthon kényelmes, de a kényelem gyakran a lustaságot is magával vonzza, ami sok esetben azt jelenti, hogy semmittevéssel töltünk két-három hónapot.  Azonban egy ilyen lehetőség által új helyeket fedezhetsz fel, bővítheted kapcsolataidat (ami szerény véleményem szerint a legnagyobb érték a mai világban), tapasztalatokat szerzel, fejleszted magad és tanulsz. Tanulsz a szakmádban hasznos doglokat, tanulsz önállóságot, de a legfontosabb dolog tanulsz önismeretet. Az új helyzetek megmutatják, hogy személyiséged mely része szorul még csiszolásra és reakcióid által valóban jobban megismered önmagad. Hidd el, kellenek kihívások!
Úgyhogy hajrá, pályázz, nyerj és kalandozz!

2018.10.22.