Ilkei Klementina-Imelda, I. év Génsebészet

Országos Vérellátó Szolgálat, Budapest

Magyarország

Nehéz szavakba önteni valami olyasmit, amit át kell élni. Életem első szakmai gyakorlatát külföldön tölteni az Erasmus+ által meghatározó élmény volt. Amikor jelentkeztem a szakmai mobilitásra, akkor nagyon izgatott voltam, azonban ahogy egyre közeledett az indulás napja, úgy az aggodalmaim is megszülettek. Jól fogom végezni a munkámat? Sikerül beilleszkednem? Gazdagodok új tapasztalatokkal, élményekkel?

Az aggodalmaim ellenére természetesen felültem a vonatra és elindultam. Amikor megérkeztem volt pár nap szabadidőm a gyakorlatom kezdetéig, így ellátogattam egy napra Sopronba a Volt fesztiválra. Életem egyik álma vált valóra azzal, hogy elmehettem a kedvenc amerikai rock együttesem koncertjére. 

A szakmai gyakorlatom ideje alatt a keresztszüleimnél tartózkodtam. Amikor elérkezett az első munkanapom ideje, még keresztmamám kísért el és megismertette velem a budapesti tömegközlekedést. 

 A gyakorlatot az Országos Vérellátó Szolgálatnál töltöttem. Ahogy megérkeztem a Szolgálathoz először a portás nénivel ismerkedtem meg, aki nagyon kedves volt velem. Később nagyon közel kerültünk egymáshoz, szinte minden élményemet elmeséltem neki.

Az első laboratórium, ahol a gyakorlatomat kezdtem a Transzplantációs Immungenetikai laboratórium (HLA) volt. A laboratórium vezetőjét Szilvási Anikót nevezték ki a mentoromként, örültem is neki, mert olyan dolgokat tanulhattam tőle, amit mesterin tanultam volna.

Az első héten a gyakorlatom adminisztrációs felével voltam elfoglalni. Emellett alapismereteket szereztem Immunológiából szakkönyvek által. A következő héten kisebb feladatokat kaptam, mint adatgyűjtés, eszközök használata, valamint bemutatták a laboratóriumot. Megtudtam hogyan működik, kinek mi a feladata, hogyan végzik a vizsgálatokat. Megismerkedtem a kinti laboratóriumi protokoll készítés csínját-bínját. Az első előírás, ami alapján én is dolgozhattam, az a DNS izolálás volt vérből. Vesebetegek DNS-ét izolálhattam ki. Miután rutinossá vált számomra, vérsavó leosztással is foglalkozhattam. Ezek mellett a maradék időben megmutatták a Flow citometria működési elvét, a donor-recipiens keresztpróbát, amit ki is értékelhettem, természetesen felügyelettel.

A következő ahová ellátogattam a Konfirmáló laboratórium volt. Itt HIV, Hepatitis-B, Hepatitis-C, valamint a Treponema Pallidum, a szifilisz kórokozójának kimutatásával foglalkoznak. Ebben a laborban sajnos csak megfigyelőként vehettem részt a vizsgálatokban, tekintettel a biztonságomra. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy ha valaha szükségem lenne rá megtudnám csinálni, köszönhetően a részletes magyarázatoknak.

A harmadik laboratórium, ahol voltam a Vércsoport szerológia volt. Első alkalommal itt is elméleti anyagot kaptam, amit el is magyaráztak, majd a kérdéseimet feltehettem. Az első, amit megtanultam az ABO, valamint az RH rendszerbe való sorolás az antitest-antigén reakciók alapján. Először csak pár mintát kaptam, de a végére már annyira rutinosan ment, hogy tíz mintával is dolgoztam egyszerre. A saját vércsoportomat is megnézhettem. Ezek mellett viszont megtanultam a más rendszerbe tartozó antitestek azonosítását enzimes meg Coombs-os közegben is.

Az utolsó héten visszamentem a HLA laboratóriumba. Egy hetet pedig az agaróz alapú gélelektroforézist, PCR-be előkészíteni a DNS-t, futtatást, s az eredmények kiértékelését is megtanultam. Itt is megnézhettem a saját HLA-tipusomat. 

A rengeteg elméleti meg gyakorlati tudás mellett természetesen szórakoztam is. A kint töltött két hónap alatt megismerkedtem a jelenlegi barátommal, akivel most távkapcsolatban élek. Hálás vagyok az Erasmus+ mobilitásnak, hogy megismerkedhettem vele. Igazából jórészt a szabadidőmet vele töltöttem. 

Megnéztük a Body kiállítást, ami valami hihetetlen élmény. Ezek mellett várost is néztem, de nem a szokásos módon, mivel nem először voltam Budapesten. Most inkább a múzeumokra tettem a hangsúlyt. Meglátogattam vele a Terror Házát, a Budai várat, Kopaszi gátat. Hajóztunk a Dunán. Magyarország többi részéből a Velencei tavat, a Szekszárdi élményfürdőt, Dunaújvárost és a paksi atomerőművet láttam, természetesen Sopron mellett. 

Abban teljesen biztos vagyok, hogy életem egyik legszebb nyara volt az idei és hogyha még lehetőségem nyílik rá, akkor élni fogok az Erasmus+ nyújtotta lehetőségekkel. Kell egy nagy ugrás, egy löket, hogy az ember elinduljon és eldöntse, hogy igen is megcsinálom, de százszorosan térül meg a befektetett erőfeszítés. Nagy valószínűséggel még az unokáimnak is mesélni fogok erről az élményemről. 

2018.10.19.