Pista Mónika, Kommunikáció és közkapcsolatok – mesterképzés, II. év

Magyar Tudományos Akadémia, Budapest

Magyarország           

2017-ben volt szerencsém Debrecenben tanulni egy fél évet. Ezt követően, amikor 2018 februárjában leadtam az Erasmus koordinátoromnak a még hiányzó iratokat, megkérdezte, tetszett-e a program? Mivel határozottan állíthatom, hogy életem legnagyobb élménye volt, lelkesen számoltam be neki az eseményekről, majd szomorúan azzal zártam mondandómat, hogy csak azt sajnálom, hogy nem használtam ki többször ezt a lehetőséget. Ekkor említette azt, hogy utolsó éves lévén még van lehetőségem részt venni egy szakmai gyakorlaton, majd ajánlott is egy helyet, ahová szívesen várnak PR szakos hallgatókat. Ez igazán jól hangzott, hiszen nem voltak még terveim az egyetem befejezését követően, továbbá jó lehetőségnek bizonyult az, hogy kipróbálhatom magam a PR szakmában is. „Úgysem sikerül” alapon beadtam a jelentkezésemet, majd vártam. És sikerült.

Augusztusban tehát Budapesten találtam magam és a IX. kerületbe költöztem, egy négy szobás lakásba. Tizenegyen laktunk itt, és az elején tartottam is attól, hogy zsúfolt lesz az albérlet ennyi ember számára, de rövid időn belül kiderült, hogy mivel mindegyikünknek más az időbeosztása, remekül elférünk egymás mellett. A lakás pozitívuma többek között az volt, hogy soha nem voltam egyedül, minden könnyen megközelíthető volt és naponta a csodás kilátást biztosító kettes villamossal közlekedhettem gyakornokságom helyszínére, a Magyar Tudományos Akadémiára.

Ami a munkát illeti, nagyon változatos két hónapban volt részem. A PR-os által kapott feladatok révén elmondhatom, hogy végre gyakorlatba is tudtam ültetni az elméletben tanultakat, sikerült kamatoztatnomés gyarapítanom a már meglévő tudásomat. Többek között kiemelném, hogy gyakornoktársaimmal részt vettünk egy, az Akadémián megrendezett külsős rendezvényen, valamint egy MTA által szervezett, könyvtárosoknak szóló konferencián. A PR munka melletta könyvtár gyűjteményszervezési osztályán is fejleszthettem magam, így sikerült elsajátítanom egy új területet, a könyvtárosi szakmát, hiszen feladataim közé tartozott a könyvek behasonlítása, cserelisták készítése, ekképpen ismertem meg a Zotero bibliográfiaszerkesztő programot, könyveket pecsételtem és sorszámoztam, leltároztam, csomagoltam, egyszóval mindenbe belekóstoltam.

Ott-tartózkodásunk ideje alatt megtekinthettük az Akadémia épületét, a kézirattárban és a keleti gyűjtemény részlegén is voltunk, annak érdekében pedig, hogy ne csak a saját könyvtárunkat lássuk, a mentorunk elvitt bennünket a Parlamenti-, az Országos Idegennyelvű-és a Fővárosi Szabó Ervin könyvtárba, továbbá a Széchenyi könyvtárba is eljutottunk, ahol a könyvtár PR-osa mesélt nekünk az ott végbemenő közkapcsolati munkáról. Az MTA-nak tudható be az is, hogy ingyen és bérmentve tekinthettük meg a Frida Kahlo kiállítást.

A rugalmas munkaidőnek köszönhetően már kora délután szabad voltam, így programok sokaságán vehettem részt. Gyakornoktársaimmal moziba mentünk, strandon voltunk, Vácot is meglátogattuk, míg lakótársaimmal piknikeztünk a Normafán, megkóstoltuk az ország tortáját, többször is ellátogattunk a Margit-szigetre, valamint megtekintettük a csodaszép Szentendrét. Elmondhatom, hogy Budapesten több barátommal sikerült találkoznom, mint itthon, így részt vettem velük az augusztus 20-i rendezvényen, elmentünk a Lupa-tóhoz, városnéző túrát szerveztünk, hajóztunk, koncertekre és egyéb programokra jártunk. Ott-tartózkodásom ideje alatt került megrendezésre a dicsőítő hét, mely keretében az Európa hajón és a Gellért hegyen vehettem részt dicsőítéseken olyan személyek vezetésében, mint Pintér Béla, Csiszér László, stb. Ebben az időszakban volt a Színházak Éjszakája nevezetű rendezvény is, így a Magyar-, a Karinthy- és a Vígszínház előadásait tekintettem meg. Régi álmom vált valóra azáltal, hogy az Erkel színházban megnézhettem egy musicalt, a BillyElliot-ot, valamint az Operettszínház által bemutatott István, a király rockoperán is jelen lehettem. Nosztalgiáztam is, ugyanis elutaztam Debrecenbe és meglátogattam a régi csoporttársaimat, végigjártam kedvenc helyeimet.

Összefoglalva, a két hónap nem csak azért volt számomra hasznos, mert kapcsolatokat építhettem és fejleszthettem magam, hanem azért is, mert olyan programokon vehettem részt, amelyekre itthon nem volt lehetőségem. Egy biztos, tartalmas nyaram volt és ismét lelkesen mesélhetek az Erasmus koordinátoromnak.

2018.10.25.