Baranyai Andrea,Világ-és összehasonlító irodalom- Angol nyelv és irodalom szak, III. év

Eszterházy Károly Egyetem, Jászberény, Magyarország

2016 szeptember 5. én és a barátnőm megérkeztünk Jászberénybe, ahol több mint 4 hónapot töltöttünk, mint Erasmus hallgatók. Eleinte kissé rémült voltam, hisz egy új és ismeretlen városba voltam, távol a rokonaimtól, de volt bennem egy adag izgatottság is.

Egy nagyon szép és tágas szobát kaptunk egy szinte üres kollégiumban, majd lassan elkezdtük szervezni az órarendünket az ottani Erasmus koordinátorral. Az órarend megszervezése nem volt könnyű, de egy hét múlva már nyugodtan mehettünk a kurzusokra. Eleinte nagyon ideges voltam, hisz angolul kellet beszélnem rengeteg új és ismeretlen ember előtt, és amúgy sem rendelkezem túl sok önbizalommal.

Néhány hét múlva, észrevettem, hogy a tanítási módszer valahogy más és furcsább a miénknél. Olyan érzésem volt mintha egy középiskolás diák lennék, ahol a tanárok próbálják a legegyszerűbb magyarázatot adni, mintha nem lenne kapacitásunk arra, hogy a nehezebb leckéket is megértsük. Később rájöttem, hogy azért adnak egyszerű és mindennapi példákat, mert az egyetem egy pedagógiai képző, ahol a tanárok, professzorok kiváló tanárokat, tanítókat, óvó néniket és bácsikat képeznek ki a jövő számára.

A képzés nyolc félévet foglal magában, tehát négy éven keresztül szinte csak pedagógiai tárgyakat és a tanításhoz hasznos tárgyakat tanulnak. Az utolsó évben nagy figyelmet fordítanak a gyakorlatra. Különböző iskolákhoz mennek és három hónapon keresztül tanítanak, mint gyakornokok. Ez nagyon meglepett, de valahogy motiváltabbnak éreztem magam és én is keményen akartam dolgozni.

 Decemberben volt lehetőségünk részt venni egy tréningen Egerben, ami Erasmus-ós hallgatóknak volt. Most, hogy így visszagondolok, egy nagyon szép és barátságos tapasztalat volt. Eleinte szinte pánikba estem, mert Izolda és én külön csoportba kerültünk és hirtelen szembe találtam magam egy csomó új, más országból származó fiatallal, akik már természetesen ismerték egymást.

Ez a tréning nekünk szolt, külföldieknek, hogy tanuljunk néhány új kultúráról, szokásokról és persze, hogy mi is át tudjuk adni a saját kultúránk szokásait, érdekességeit.

A tréning végére egy nagyon barátságos és nyugodt légkör jött létre köztünk és tényleg azt kívántam, bárcsak maradhatnánk még. Sajnos nem sikerült Egert körbe járnunk, hisz nagyon rossz volt az idő és túl sok időnk se maradt már.

Egy másik nagy élményünk az a budapesti leány nevelde meglátogatása volt. Először valami vallásos intézményre gondoltam és csak nagyon későre jutott el a tudatomig, hogy ez az intézet olyan lányokat fogad be és nevel, akik valamilyen bűncselekményt követtek el. Kiderült, hogy ezek a lányok nagyon hálásak lehetnek, azért amiért ebbe az intézetbe kerültek és nem a börtönben, hisz volt egy szép szobájuk, finom kaját kaptak és iskola is volt biztosítva számukra. Ez a tapasztalat egy kissé félelmetes, de egyben tanulságos is volt.

Összegségében, az hogy majdnem egy fél évet töltöttem külföldön más tanárokkal, tanítási rendszerrel félelmetes, de izgalmas volt és kihívásokkal dús. Jó volt végre hazajönni, mert már minden és mindenki hiányzott, de nagyon szívesen vissza mennék tanulni vagy dolgozni, mert új és tartós barátságokra tettem szert.

2017.02.08.