Pethő-Baló Tünde, Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, II. év

Debreceni Egyetem, Debrecen

Magyarország

Az Erasmus+ programnak köszönhetően egy fél évig élvezhettem a Debreceni Egyetem nyújtotta lehetőségeket, ott kamatoztathattam tudásomat és ismerhettem meg a világ több részéről az ott tanuló hallgatókat.

Az Erasmus+ programról már líceumban hallottam, viszont akkor még nem gondoltam bele komolyabban abba, hogy én valaha is külföldön tanuljak. Aztán amikor a véletlennek nevezett, de okkal történt megismerkedésem Szabó Franciskával, hozta magával az újdonságokat, a vágyaim messzibbre szárnyalását és akkor úgy döntöttem, hogy ki kell ezt is próbálnom. Azt, hogy miért Debrecen, amellett nem igazán tudnék érvelni, csak az az egy döntő érvünk volt, hogy szakunknak megfelelően tudjuk felvenni a tárgyainkat, hogy mindenképp fejlesszük a tudásunkat. Így lettünk egy félévig a Debreceni Egyetem büszke hallgatói.

Eljött a nagy nap, elutaztunk Debrecenbe. Érkezésünk eléggé zűrösnek mondható volt, hiszen a nagy csomagokkal leszálltunk a buszról, de a taxi nem jött oda ahová hívtuk, így nekünk kellett őt megkeresni, mint ahogy a hegy ment Mohamedhez. Aztán jött a másik akadály, hogy hol is van a bentlakásunk? Hiszen akkora tábla volt feltüntetve a bentlakás nevével, hogy az ott töltött fél év után láttuk meg.  Mindezeket leszámítva, de nem feledve megérkeztünk az Arany Sándor Diákapartmanba, amely az egyetem udvarán volt. Az apartmanba nem mondhatnám, hogy mozgalmas élet volt, főként, mert ahány szoba, annyi ajkú ember volt, viszont az udvaron lévő filegória alatt néha egy- két szót váltottunk.

A második lépcsőfokra lépve, elérkeztem a tanítási időszakhoz, órákra kellett menni, új emberekkel megismerkedni, beszélni velük vagy akár mutogatni a nyelvi különbözőségek miatt. Egy eléggé érdekes órarendem alakult ki, de nem az órák sokasága töltötte ki napjaimat. A tanáraim nagyon korrektek voltak, kellőképpen igyekeztek a tudásukat átadni, hogy aztán a vizsgákon megálljam a helyem, és úgy is lett. Büszkén mondhatom, hogy rengeteg újdonsággal szembesültem és az angoltudásom is fejlődött.

Most jöhet is a hab a tortán rész. Szabadidőnk minden pillanatát izgalommal tele töltöttük, mindig volt ahová menni, volt, amit csinálni. Egy egyetemi bulizós városról beszélhetünk, ahol a mozgalmas élet volt jellemző. Elsősorban érkezésünk másnapján egy közös erasmusos vacsorával fogadtak, amelyet egy buli követett, valamint a búcsúzásunk is ekképpen történt. Más estéken a központban voltunk egy-egy hangulatos teraszon, vagy talán a város csodálatos parkjába, amelyhez nagyon sok élményünk fűződik. Néha-néha egy-egy koncertet is elkaptunk a Nagyerdei Víztoronyba, amely szintén egy fokozottan hangulatos hely, amely a szívünkbe lopta magát. Voltunk kirándulni élményparkba, valamint Tokajban is megfordultunk, de csak miután lejárt a tokányozás és a borkóstoló.  Meglátogattuk a Nagytemplomot, jártunk az állatkertbe, valamint a nevezetesebb helyeken fordultunk meg. Igyekeztünk a város minden szeg-zugát feltalálni. Ebbe beleértve a Plázát, Forumot is, ahol hosszú órákat töltöttünk el néha, de ezzel nem mondok újat azt hiszem.

Végezetül pedig visszagondolva örülök annak, hogy Debrecent választottuk, habár elég nagy falat volt, sok gyaloglással járt, vagy akár a villamoson való rizikót sem felejtem el, de eddig életem egyik nagy élményének mondhatom az ott töltött félévet. Nehezen szántam rá magam, nem tudva azt, hogy hogyan fog nekem kint telni, mennyire fogom élvezni az ismeretlent, de utólag azt mondhatom, hogy nem kell ezen gondolkodni, csak felülni a buszra s aztán kihasználni a lehetőségeket, persze miután a papírmunka megvolt.

Mindenképp elmondhatom, hogy előnyömre vált a Debrecenben töltött idő.

És végül, valamint utolsó sorban köszönöm szépen azoknak, akik segítettek abban, hogy ezt a csodálatos félévet Debrecenben tölthettem.

2017.06.27.