Szabó Erika - Kommunikáció és PR szak, II. év

Dunaújvárosi Egyetem, Dunaújváros

Magyarország

Nem véletlenül nevezik Erasmus+ mobilitási programnak tényleg plusszal, újdonságokkal tölti meg néhány hónapját a vállalkozó szellemű hallgatóknak. Más környezetben akár más kultúrájú embereket ismerhetünk meg, barátságokat köthetünk, élhetünk, velük vagy csupán szemlélhetjük a minden napjaikat a mieinkbe olvadva.

Már az egyetemem kezdete előtt értesültem a barátaimtól az Erasmus+ mobilitási programról néhányan megragadták is a lehetőséggel és tanulmányi mobilitáson vettek részt. Haza költözésük után buzgón mesélték el milyen élményekkel gazdagodtak. A program megemlítésekor már megfordult a fejemben, majd ha valaha lehetőségem adódik, akkor az anyaországban fogok élni és tanulni néhány hónapot. (Messzi álomképek voltak ezek csupán akkor még, melyek reméltem valóra válnak.) Terveim között szerepelt néhány nevezetesség meglátogatása a tanulás mellett. A barátaim lelkessége segített meghozni a döntést: megpróbálom. Pályáztam és megnyertem.

Dunaújvárosi Egyetemen töltöttem a másodév második félévét kommunikáció és média szakos hallgatóként, Bulai Kozma Laura barátnőmmel, aki ez mellet szaktársam is.

Sokan feltették nekünk a kérdést miért pont Dunaújvárost választottuk?

A mi karunkról még nem voltak hallgatók ott tanulni nem volt információnk diák szemmel az ottani életről felcsigázott ez minket és megcéloztunk Magyarország közepét.

A magyarországi nagy nyüzsgő városokhoz képest mi egy kisvárost választottunk fontos szempont volt számunkra az, hogy könnyen megközelíthető legyen az egyetem a szállásunktól és ne kelljen órák hosszát utazással tölteni. Dunaújváros a kisebb iparváros, mely a Duna mentén helyezkedik el szigorúan megtervezett utcákkal és gyárakkal, lakossága túlnyomórészt középkorú emberek. Viszont hamar meglehet szeretni utcáival, parkjaival, komor épületeivel együtt. Laurával imádtuk az egyetem előtti parkban elütni az estéket. Délutánonként, tavasszal gyakran végig sétáltunk a Duna parton és megtekintettük az iparművészeti kiállítást vagy csak csodáltuk az elénk táruló látványt a természet tökéletes harmóniáját.

Az egyetemnek az udvarán kívül számos épülete van a város területén ennek ellenére mi csupán a legrégebbiben, a főépületben okultunk. Műszaki egyetem rengeteg korszerű műhellyel és laborral rendelkezik. A hétköznapokon a szabadidő eltöltésére Diákcentrum, a fitnesz centrumot is magába foglaló Campus Klub, Sport és Rendezvénycsarnok, valamint szabadtéri sportpályák álltak rendelkezésünkre.

A tanáraink az első hetekben kíváncsian tekintettek ránk és kérdésekkel halmoztak el minket kulturális szokásaink, nemzetiségek, otthonunk kapcsán. Imádtak beleszőni a példázataikba.  A közös tevékenységek sokat segítettek a csoporttársakkal való ismerkedésben. Nagyon barátságosak, készségesek, informatívak voltak ők is.

Az órák menete tanár és tantárgy függő is volt persze, viszont nem sokkal különbözött az itthon megszokottaktól, de az évi követelmény rendszerben több beadandó és zárthelyi dolgozat szerepelt a szokásos bemutatók mellett, ezeket a próbatételeket, ha jól teljesítettünk esetenként megajánlott jeggyel távoztunk a tarsolyunkban, ez attól is függőt, hogy vizsga köteles tárgy volt-e. Ami még figyelemre méltó volt számomra az az, hogy az egyetem rendelkezett Moodle rendszerrel ahová az oktatók feltöltötték a tananyagokat és így könnyen hozzáférhető volt a hallgatók számára. A tanárok közvetlenek voltak nem csak velünk, hanem társainkkal is szintén. Kis csoportunk volt gyorsan összeszoktunk a többiekkel.

Az oktatóink és az egyetem személyzete mindig szívesen ált rendelkezésünkre bármi problémánk is volt.

Szabadidőnket hétvégén igyekeztünk maximálisan kihasználni utazásra, általában a főváros céloztuk meg az ismerősök és rokonok, baráti találkozások, látnivalók miatt.

Meglátogattuk Budapesten a Szent István Bazilikát, a Gellért-hegyet, Halászbástyát, a Budai várat, a Mátyás templomot, a Hősök terét, a Budapesti Állatkertet, a Margit szigetet, a Szabadság Hidat és a Parlamentet és igen nekünk is időbe telt megbarátkozni a tömegközlekedéssel sokszor álltunk a metró nyüzsgésében ámulva hogyan haladnak körülütünk az emberek oly könnyedén rutinszerűen. Legfelemelőbb élményem mikor libegővel jutottunk el a János hegy tetejére, ahonnan látni Budapest nagy részét. Természetesen, ha már ott voltunk nem hagytuk ki az Erzsébet kilátót sem.

Szegeden a Dómot csodáltam meg, valamint a Széchenyi parkot ezek után nagyot sétáltunk a Tisza partján. Persze egyik városban se mulasztottunk el a plázázást. Kiskunlacházán autósrallyt nézni voltunk. Dunaföldvár központját is meglátogattuk. Visegrádon kipróbáltuk a bobozást és körbebarangoltuk a középkori várat is.

Hetente minimum egyszer kijártunk kocsmázni az újdonsült barátainkkal, rengeteg csocsó meccset játszottunk le. Időnként felkerestük a haverokat a szomszéd kollégiumban egy beszélgetés, kártyázás erejéig. Buzgón részt vettünk az egyetemi rendezvényeken is, amikor csak tehettük. Ezek közül a DUDIK fesztivált emelném ki, melyet a mobilitási programunk záró eseményeként tekintettünk. A rendezvénynek a Duna part adott otthont, fergeteges volt.

Életem legjobb döntése volt, az hogy bevállaltam ezt a néhány hónapos kalandot. Egyetemista éveim fénypontjaként fogom említeni, míg csak élek. Mindenkinek bátran ajánlom! Az elmúlt félév nem csupán szakmai tudást adott nekem, hanem általa önismeretre is tettem szert.

Úgy gondolom, merészen ki kell lépni a komfort zónánkból bármilyen erőfeszítések árán is a végén minden újra értékelődik. Törtetni kell, előre amennyire csak bírunk minden nap egy pici lépést meg kell tenni, az visz minket tovább majd, hadd idézzem, egyik kinti oktatóm ékes szólását, “semmit nem kell csinálni csak csinálni.”

Hálával tartozom mindkét Erasmus koordinátoromnak, Bors Hortenziának és Vágó Józsefnek, hogy mindig emlékeztettek teendőimre habár olykor nem könnyítettem meg munkájuk végzését.

Köszönetet szeretnék mondani mindenkinek, aki támogatott, segített és bátorított a program ideje alatt.

2017.08.21.