Juon Lajos-József, Általános közgazdaság szak, II. év

Óbudai Egyetem, Budapest, Magyarország

Vannak az életünkben olyan meghatározó pillanatok, amelyek hatással lesznek a jövőnkre, emellett szebbé teszik a múltat és erőt adnak a jelenben. Számomra ilyen volt a Budapesten eltöltött tanulmányi félévem.

Céltudatos embernek tartom magam, ezért is tervezgettem már középiskolás koromban, hogy egyetemi éveim alatt külföldön szeretnék tanulni az Erasmus+ mobilitási program keretein belül. Mindig is vonzott a nagyváros a maga pörgős életstílusával, a szép terekkel, múzeumokkal, éttermekkel és persze a számtalan lehetőséggel, amit nyújtani tud. Így történt, hogy a 2016/2017-es téli szemesztert az Óbudai Egyetemen töltöttem és igen… szerelembe estem, szerelmes lettem újra és nem féltem a csalódástól, mert Budapest nem olyan, mint a nők többsége, de ha jól meggondolom régi szerelem már a mienk, de most újra fellángolt.

Egy átbulizott nyár után lassan beköszöntött a szeptember és éreztem, hogy ha ideiglenesen is, de hátra kell hagynom Anya főztjét, a barátnőm és vele együtt minden barátom. De gondoljunk csak vissza a 9 sorral fentebb írt dologra: CÉLTUDATOSSÁG! Fontos dolog ez. Kilépni a komfortzónánkból és felfedezni valami újat.

Szeptember első napjain már Budapesten voltunk és faltuk a várost, ugyanis a barátnőm eljött velem az első két hétre. De ott volt Robi is, jó barát, akivel egy évfolyamon jártuk ki a középiskolát. Robi szintén a Sapientián tanul és ugyanúgy az Óbudai Egyetem újdonsült hallgatója lett. Kiutazásunk előtt sokszor elképzeltük a Profiból vásárolt 2.5l-es Bucegi sör mellett a bentlakásban, hogy milyen is lesz az élet Budapesten. Milyenek lesznek a bulik, az emberek, az egyetem és maga az ottani élet. Na igen, az élet…valahol lakni kell. A budapesti diákok már a nyáron betöltik a bentlakás helyeket, de nem törtem le ugyanis két nővérem Budapesten lakik már évek óta, így nem kellett kiadnom 60.000 ft-t egy szobára, aminek se ajtaja se ablaka viszont szobatársból 5 is van – ugyanis azalbérletekért manapság horror összegeket kérnek el és sajnos az ár-érték arányról még csak beszélni sem lehet.

Az Óbudai Egyetem Keleti Károly Gazdasági Kara Budapesten, a Tavaszmező utca 17. szám alatt működik, a harminckettesek terétől öt percre, szóval minden nap élvezhettem a belváros nyüzsgésétés a 4-6 os villamoson kialakult hering partykat. Izgalmas volt amikor a srác a saját barátnője keze helyett az enyémet fogta meg.

Bevallom eléggé izgultam, hogy ebben a félévben angolul fogom tanulni a Mikroökonómiát és társait de nyugtatott pár Sapientiás diák tanácsa, hogy nem kell aggódni, mert még a tanárok is alig tudnak beszélni nem, hogy az anyagot leadják. Hát nem így volt. Minden tanárom tisztán és érthetően beszélt. Volt aki az Állami gazdaság politikáról tartott másfél órás előadást, de akadt olyan is aki a döntésről és annak matematikai hátteréről beszélt a legmélyebb odaadással. De nem is bánom, hiszen elsősorban a nyelvi és szakmai fejlődés volt a cél, a bulik és az ital meg maradt estére. Apropó bulik, meglepő dolog volt számomra, hogy az ötödik sör után előjött a német tudásom is, amin sokszor jókat kacagtunk Philippel és Christiannal, akik Németországból utaztak a fővárosba az Erasmus keretein belül. Fél év alatt nagyon jó baráti viszony alakult ki és próbáltam minél több embert megismerni, hiszen a csoporttársaim között volt orosz, spanyol, lengyel, francia, török származású is, akikkel eszméletlen jókat beszélgettünk, hol egymás hazájának politikájáról hol pedig a mindenkit foglalkoztató tényről: ha Romániában élek, akkor hogyan tudok magyarul? Ekkor jött a Trianon, amit már kapizsgáltak de így a fél év végére sem tisztázódott le mindenkiben. Előszeretettel használtak tolmácsként ami nem is olyan rossz szakma, csak sajnos pénz nem járt érte #közgazdászgondolkodás.

Úgy tapasztaltam, hogy az Óbudai egyetem tanrendje nagyon gyakorlatias. Minden órán rengeteget dolgoztunk és szinte soha nem volt megállás vagy pihenés. Ennek az eredménye meg is látszódott ugyanis December 16.ikára nyolcból hét vizsgát megírtam így mehettem haza felkészülni a karácsonyra és a szilveszterre, amit mondanom sem kell, de nagyon vártam! A kis pihenő után visszatértem és leraktam az utolsó vizsgám is így teljesen szabad voltam újra és megint csak teljes bedobással a szórakozásra koncentrálhattam. Mozi, étterem, karácsonyi vásár, forraltborozás és shoppingolás- igen, férfi létemre én is szeretek szép ruhákat vásárolni-.

Persze jutott idő Budapestet körbe-kasul végig járni, így született selfie a hősök terén, budai várnál, gyűrűsfarkú makival az állatkertben, a parlament előtt, sőt még mögötte is. Jutott idő bográcsozni német barátainkkal a Normafánál, ami egy örök emlék marad, hajókázni a Dunán BKV bérlettel. Az 1200ft.-os jegezett kólára, amit Robival ittunk a Király utcában hajnali 5 fele, azokra a késő őszi Deákon iszogatós #sohavégetnemérős estékre. És igen mielőtt megkérdeznéd le csekkoltuk, hogy hány szerelmet bír még el a rakpart, amit most veletek is megosztok.

"Mondd, mi a szerelem? Két lélek, egy gondolat; két szív, egy dobbanás" -tartja a mondás —> tehát egy szerelemhez 2 lélek szükséges. A lélek súlya (bár ez az állítás bizonyítékokkal nincs kellően alátámasztva) 21 gramm. Így egy szerelem vélhetően 42 grammot nyom.

Az Index 2014-es cikke szerint "A Friedrich Born rakpart Duna felőli sávja nagyon rossz állapotban van, ezért az utat egy ötszáz méteres szakaszon, a Várkert Bazárnál lévő zebrától majdnem az Erzsébet hídig felújítják. Eltávolítják a kopóréteget, a nagy teherbírású kockakövet útalapkánt megtartják, arra kiegyenlítő, majd új kopóréteget terítenek."

Itt érdemes a kockakő teherbírását venni alapul. A hagyományos természetes kőburkolatok bazaltból, andezitből lehetnek (http://www.epito.bme.hu/) A bazalt- és andezit szilárdsága 1500 kg/négyzetcentinél is nagyobb.

Tehát négyzetcentiméterenkét is több mint 35 700 szerelmet bír el a rakpart!!!

Na de visszatérve megemlíteném, hogy miközben ezt a beszámolót írom már elmúlt éjfél és rég aludnom kellene, szóval akár bemásolhatnék egy közhelyes idézetet így a végére vagy drámai lezárásként elmesélhetném amikor Budapest egyik közkedvelt Erasmusos szórakozóhelyén tömegverekedésbe keveredtünk. De inkább hagyjuk ezt…ígérem, ha megpályázod az Erasmust és van benned kellő nyitottság a világ felé, akkor neked is részed lehet olyan dolgokban, amikben talán itthon ülve, befásulva, soha de soha nem lenne részed! Szóval kérlek állj fel, menj az első emeletre és add le jelentkezésed az Erasmusra!

Köszönöm a lehetőséget és a rengeteg segítséget:

Bors Hortenziának és Marosi Ildikónak, akiknél jobb koordinátort nem is kívánhatna az ember!

Póra István Szabolcsnak az itthoni egyetemem kari titkárának, aki mindenre talál megoldást.

A családomnak, barátnőmnek és barátaimnak, akik ha sokszor csak lélekben is, de mindig velem voltak és támogattak!

Végül, de nem utolsó sorban a Jó Istennek, aki erőt, egészséget és kitartást adott, hogy céljaim elérhessem!

2017.02.14.