Szabó Franciska - Marketing szak, II. év

Debreceni Egyetem, Debrecen

Magyarország

Nos, annyi mesélni valóm lenne, hogy nem is tudom, hol kezdjem. Kezdjük ott, hogy miért pont Debrecent választottam. Elsőévesként rengetek sok jó dolgot hallottam azoktól a hallgatóktól, akik úgyszintén Debrecent választották az előző években, sőt mi több minden olyan kurzus megtalálható volt, ami nekem szükséges lett volna másodévben. Így hát Debrecenre került a választás (amit utólag egy cseppet sem bánok).

Erasmusos kalandomat Pethő-Baló Tündével és Könczey Hunorral kezdtem el. Bár mind a hárman külön szakokról vagyunk szerencsére Tündikével egy egyetemre jártunk, amely  10 méterre volt található az apartmanunktól, ahol elvoltunk szállásolva. Első nap, amint odaértünk  és kipakoltunk gondoltuk, hogy kicsit szétnézünk a környéken, ezzel nem is volt baj, de visszafele rossz lépcsőházba mentünk be és 15 perces (nem túlzok) csengetés kopogtatás után miután fél lépcsőházat felébresztettük rájöttünk, hogy rossz helyen jártunk, azzal futááááááás. Visszagondolva már az első nap muris volt, másnap már kezdődött a tanítás. Az első órám elég érdekesen sikerült, mivel  egyike volt azoknak a tantárgyaknak, amit angolul tanultam. Csoportokba voltunk felosztva és úgy sikerült, hogy három kínai gyerekkel kerültem egy csoportba, akik nem nagyon tudtak angolul én meg persze kínaiul nem. Mivel csoportmunka volt ők jól elbeszélgettek egymás közt kínaiul én meg csak néztem ki a fejemből. Kezdtem félni, hogy vajon minden órám ilyen lesz, de aztán kiderült, hogy nem. Azt kell mondjam, hogy többnyire minden órát szerettem és rengeteg emberrel ismerkedtem meg a csoportmunkáknak köszönhetően. A kedvenc órám egyike  a Corporate Finance (vállalati pénzügy)  volt, mivel erre az órára Tündikével jártam és persze sose telt unalmasan, minden órán elhangzott a tanár által, hogy GIRLS!!! (megsúgom nem azért mert túl csendbe voltunk). A legnagyobb sikerélményünk ugyancsak vállalati pénzügyből volt, amikor eredményes vizsgát tudhattunk a hátunk mögött. Tudás szempontjából úgy érzem rengeteget fejlődtem, azt kell, hogy mondjam álmomban sem gondoltam volna arra, hogy ennyi hasznos  információ rám fog ragadni, szóval ez az egyik fő oka annak, hogy megérte elmenni Debrecenbe.

Debrecenről többek között azt kell tudni, hogy a második legnagyobb város Magyarországon. Erre szépen lassan rákellett jönnünk mi is, amikor sajnáltuk kiadni a pénzt a villamos bérletre. Igazi túra mesterekké váltunk. A majdnem mindennapi 8 km gyaloglás már szokásunkká vált. A legdurvább gyaloglás az hazautazásunk előtti napon történt, amikor összesen 21 km gyalogoltunk (telefonon mértük). Szerencsére annyira kitanulmányoztuk a dolgokat, hogy tudtuk, hogy éjjel nincsenek ellenőrök a villamoson, így jól fogott, hogy buliba menet és jövet nem kellett gyalogoljunk. Általában mikor valahová időre kellett menjünk pl. koncertre (2x is) Tündike örökké előrukkolt egy általa ismert rövidítővel, ami jelzem plusz egy órás kerülő volt. Szerinte minden út Rómába vezetett, de sajnos nem. Egyszer egy bulit is lekéstünk az általa ismert rövidítőkkel, utólag visszagondolva vicces volt. Ami pedig az Erasmusos diákoknak szervezett programokat illeti Debrecenbe fantasztikusak voltak. Majdnem minden héten voltak szervezve különbnél különb programok. Megnyitó vacsora, karaoke est, játék est, tehetség nap,  különböző kirándulások, amelyek közül Tokajt kiemelném , kincskereső , vacsora csaták, stb., amelyek egy fergeteges bulival zárultak  a Mickeyzbe ( az erasmusos hallgatók törzshelye).

Ezen rendezvényeken többnyire mind részt vettem, ahol rengetek emberrel megismerkedtem a világ minden tájáról, különböző kultúrákat képviselve. Kiemelném az oroszokat, akik mellett az ember sosem tudott unatkozni. Debrecen az a város, ahol mindig van mozgás. Heti minimum 2x kijártunk szórakozni, általában szerdán és pénteken, de a többi napokon mikor már jó idők voltak 20 percre tőlünk kimentünk egy csodaszép parkba (egyike a kedvenc helyeimnek Debrecenből), ahol órákig filóztunk. Volt, hogy egy órára mentünk ki és azon kaptuk magunkat, hogy már hajnalodik. Az ott létünk alatt nagyjából sikerült meglátogatni  Debrecen nevezetességeit, látnivalóit , erre akkor jöttem rá mikor utolsó héten idegeskedtem amiatt, hogy nem néztünk meg mindent, ezek után rákerestem az interneten s kiderült,hogy egy kivételével  minden meglátogattunk. Így nyugodt szívvel távozhattam Debrecenből.

Tehát egyáltalán nem bánom, sőt örülök, hogy Debrecent választottam. Sosem vonakodtam az újtól, így nem esett nehezemre felzárkózni Debrecenbe (főleg, hogy ilyen csodálatos emberekkel voltam kint, mint Tündike és Hunor). Mindenkit arra biztatok, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, mivel mindig az első lépés a  legnehezebb, a többi majd jön magától és észre se veszi az ember, hogy milyen hamar telik az idő csak azon kapja magát, hogy már itthon is van. Debrecen belopta magát a szívembe. Egy dolgot sajnálok, hogy nem sikerült elkapnunk egy Tankcsapda koncertet sem az ott tartózkodási időnk alatt, de szerencsére kárpótolta  a többi koncert meg a rengeteg  sok jó dolog, ami ott történt velünk.

Köszönettel tartozok mindazoknak, akik hozzájárultak eme csodálatos utazásomhoz, főként Bors Hortenziának. Köszönöm! 

2017.06.27.