Gyergyai Zsolt - Általános közgazdaság szak, II. év

Kaposvári Egyetem, Kaposvár

Magyarország

Az Erasmus+ program kihasználása, kipróbálása volt az eddigi életem egyik legmeghatározóbb döntése. Erről a lehetőségről addig nem is hallottam, amíg be nem jutottam a Sapientia EMTE Csíkszeredai Karára, mint leendő közgazdász hallgató. Rengeteg érdekes dolgot meséltek azok a diáktársaim, akik már kipróbálták magukat egy másik ország egyetemén, amivel felkeltették az én érdeklődésemet is az Erasmus+ program iránt. Ekkor döntöttem el, hogy én is ki szeretném próbálni magam, megismerni egy másik ország tanítási módszereit, megismerkedni új emberekkel. A pályázatomat Győrbe, a Széchenyi István egyetemre nyertem, de mivel nem igazán tudtam volna bármit is itthon elismertetni ezért döntöttem úgy, hogy csatlakozom Tódor-Boér Ervin barátomhoz és a Kaposvári Egyetemen töltöttem az elmúlt félévemet.

Ahogy általában minden Erasmusos diák kezdeti nehézségekbe ütközik, úgy mi sem úsztuk meg. Nem nehéz elképzelni, mikor leszáll két vidéki fiú Budapesten, a Keleti pályaudvaron és 15 perc áll rendelkezésre, hogy jegyet vegyenek Kaposvárra, de azt se tudják, merre induljanak. De megoldottuk ezt is, ahogy a többi nehézségünket is. Mikor megérkeztünk az egyetem területére, azon belül a Csukás Zoltán kollégiumba (amit a helyiek csak Csukinak hívtak) már vártak bennünket a portások és felkísértek a B126-os szobába. Este már megismertük az első ottani barátunkat Klász Kristóf személyében. A kollégium élete eléggé forgalmas, pörgős volt, mivel, hogy közös volt a fürdő és a konyha is és bármikor léptél ki a szobádból könnyedén találkozhattál valakivel. Nemsokára elterjedt az egyetemen, hogy két székely fiú is ott tartózkodik, így hamar sok barátra tettünk szert. Az Erasmusnak köszönhetően sikerült kiutazzunk Szerbiába, az egyik ott megismert barátunkhoz.

Mivel, hogy egy héttel később tudtunk kiutazni, ezért már a legelső napjainkat az addigi leadott anyag bepótolásával kezdtük. Az ottani tanárok nagyon rendesek voltak, de semmivel sem elnézőbbek, mint az ottani diákokkal. Az órarendemet muszáj volt kissé átalakítsuk, mert hétfő reggel négy órám lett volna, de mivel korrektek és segítőkészek voltak az ottaniak, könnyedén sikerült, úgy kialakítani, hogy mindenkinek megfeleljen.  A felvett tantárgyaimat 90%-ban sikerült is teljesítenem, igaz, hogy eléggé sok tanulás árán, de a lényeg, hogy sikerült. 

Hogyha van olyan személy, aki ezt olvassa és szeretné kipróbálni ezt a lehetőséget, de fél nekivágni az vegyen egy nagy levegőt és dobja be magát. Ostobaság lenne egy ilyen remek lehetőséget kihagyni, csak azért mert nem bízik az ember eléggé magában (idővel kialakul).

Nem utolsó sorban szeretném megköszönni mindenkinek, aki segítet nekem ebben a program létrejötteében, kiemelném Bors Hortenziát, aki rengetegszer kellett noszogasson minket, hogy csináljunk is valamit, rengeteg türelemmel segített bármiben, amiben csak tudott.                               

2017.06.28.