Könczey Hunor, Gazdasági informatika szak, II. év

Debreceni Egyetem, Debrecen

Magyarország 

Az Erasmus+ programról általánosan hallottam és már akkor felkeltette az érdeklődésemet. Komolyabban pedig akkor hallottam róla mikor bejutottam a Sapientia Egyetemre és elmentem egy olyan összejövetelre, ahol a haza érkezett Erasmus+-os hallgatók meséltek élményeikről. Egyből megtetszett nekem és jó néhány barátomnak is, akikkel elszántuk magunkat és jelentkeztünk. A legtöbbünk végül ki is utazott.

Na, de kezdjük is el! Miért pont Debrecen?

Azt hiszem, erre a kérdésre én se tudom a pontos választ, talán mert közel van a határhoz és gazdasági infósként ez volt a legnagyobb város, ahol a szakomnak megfelelő tárgyakat tudtam felvenni és persze Tankcsapda. (Megjegyezném, hogy az ott tartózkodásunk idején egy Tankcsapda koncert sem volt.) Mikor megtudtam, hogy elnyertem az ösztöndíjat nagyon örvendtem, és annak is, hogy nem leszek egyedül, mert azelőtt már megismert két lány Szabó Franciska és Pethő-Baló Tünde társaságában ismerhettem meg a várost.

Az elejétől kezdeném, ígérem nem lesz hosszú. Mikor megérkeztem egy héttel hamarabb, minthogy megkezdődött volna az oktatás, nagyon elveszettnek éreztem magam. Az egyetemen senki nem volt, a kollégiumban ahová beköltöztem, minden második nap láttam egy embert. Megfordult a fejemben hogy rossz helyen járok. Na, de az a hét jó volt arra, hogy körbe járjam a várost és felfedezzek új dolgokat. Rájöttem, hogy nagyon király helyen lakok, mivel ott volt az egyetem mellett. A központ is elérhető távolságban volt és miután kiérkeztek a lányok hozzuk se volt nagy erőfeszítés kijutni.  Az első hetekben volt kis kavarodás a papír munkával és a termek, tanárok felkeresésével.

Az első hetek nehézségei után jóval könnyebb volt minden. Az oktatók többsége nagyon segítőkész volt és megértette, ha valamit nem tanultam otthon és elmagyarázta. Szerencsésnek érezhetem magam, mivel nagyon sok olyan tárgyam volt, ahol kevesen voltunk és megkaptam a megfelelő odafigyelést az oktatótól, nagyon hasonlított az otthoni oktatáshoz.

Én eredetileg angolul szerettem volna tanulni, hogy fejlesszem a nyelvtudásom, de sok olyan kurzus volt, ami nem indult angolul, ezért a fele tárgyam oktatása magyar nyelven volt. A magyar csoporttársakat szinte egyáltalán nem ismertem meg, de a külföldiek nagyon közvetlenek meg kedvesek voltak, ha segítségre volt szükségem. A vizsgák nehézsége hasonlított az otthoniakhoz, ezért nehézségek itt sem akadtak.

Most rátérnék kicsit az egyetemi élet másik oldalára is. Mivel Debrecen Magyarország második legnagyobb városa ezért természetesen minden nap volt buli a városban, nem egy Budapest, de azért mindig volt program, ha unatkoztunk volna. Debrecen egy szép város, minden sétával új és új dolgok fedezhetőek fel benne, főleg egy buli után a hajnali haza jövetelkor a péksütemények illatát követve. Volt minden héten koncert is, néhányra el is mentünk és azok az élmények voltak a legjobbak, nem egy bulihoz volt hasonlítható. Sokszor csak kiültünk a parkba, ami hatalmas volt egy tóval a közepén és sztorizgattunk. A kollégium, ahol laktam, inkább egy hotelhez hasonlítható volt. Nem igazán volt közösségi élet, de örvendtem neki, mert így kicsit eltudtam mélyülni magamban.

Összességében nagyon jól éreztem magam, és ha visszapörgethetném az időt, akkor is eljönnék, és ugyanúgy Debrecent választanám. Egy hatalmas élménnyel gazdagodtam tanulás terén is, hiszen más tárgyakat, programozási nyelvet tanulhattam. Aki most gondolkodik rajta, annak csak ennyit mondanék, hogy ne gondolja túl csak vágjon bele. Az biztos, hogy sokkal céltudatosabb lettem, sokkal talpraesettebb, hiszen most nem volt más, aki helyettem elintézi a dolgokat csak magamra számíthattam.

Megszerettem ezt a várost, hiszen 4 hónapig otthonom volt. Nehéz szívvel, de elváltam tőle, de abban biztos vagyok, hogy útjaink még egyszer-kétszer találkoznak.

Nem utolsó sorban köszönetet szeretnék mondani, mindenkinek, aki segítsége nélkül nem jöhetett volna létre ez a csodálatos utazás. Főként Bors Hortenziának, aki hatalmas türelemmel és bíztató szavaival segített megvalósítani mindezt. 

2017.06.26.