Márton Emőke - Szociológia szak, II. év

Budapesti Corvinus Egyetem

Magyarország

Az Erasmus programról már az egyetem elkezdése előtt is hallottam számomra szinte természetes dolog volt, hogy nem hagyok futni egy ilyen jó lehetőséget. Amint megfelelőnek láttam az időt és a kellő információk birtokába jutottam azonnal jelentkeztem. Budapest mint úti cél csak első évesen ötlött fel bennem, amikor is ott töltöttem a tavaszi szünet jelentős részét. Számomra fontos volt, hogy egy multikulturális színes és érdekes várost válasszak és nem csalódtam. Így végül a Budapesti Corvinus Egyetemet választottam, mivel sok jót hallottam róla, színvonalas az oktatás és nem utolsó sorban nagyon szép helyen van csodás kilátással a Dunára. Bár mikor valaki épp arra készül, hogy fél évet egy másik országban töltsön nem épp ilyen gondolatok cikáznak az ember fejében. A kiutazás előtt persze mindenki izgul, én is ideges voltam főleg, mert egyedül mentem, de nem bántam meg, mivel sok új barátot és jó emlékeket szereztem. Az ott töltött időt sokszor újra élném, ha lehetne, mivel a kezdeti félelmeim és kételyeim is elmúltak, ahogy kezdtem megismerni a környezetem. Én szerencsés helyzetben voltam, mivel egy ismerősünknél voltam, ami költséghatékony is volt, bár a bentlakásnak is megvannak a maga előnyei.

Napi három órát ingáztam oda-vissza, de megérte, mivel a budapesti tömegközlekedés azon a részen, ahol én laktam modern volt, vonattal jártam és metróval, néha busszal. Én imádtam a tömegközlekedést, ha ott laknék nem vennék autót, mert olcsóbb a bérlet és folyamatosan vannak járatok. Például a 4-es metró liftje pont a Corvinus főépülete elé visz fel.

Az órákra is szívesen jártam, kedvesek és segítőkészek voltak az osztálytársak a csoportmunkák során ismertem meg a legtöbbjüket, voltak első, második és harmadéves tantárgyaim. A tanárok érdeklődőek voltak és nagyon segítőkészek, jó volt megtapasztalni egy másik egyetemi légkört, milyen az amikor rengeteg ember van a teremben és elő kell adni nekik.

A csoportfeladatok, ahogy már említettem hasznosak voltak, mert voltam oroszokkal egy csoportban, kutattunk arabokat, voltunk olyan kávézókba és üzletekbe kutatni ahol megváltozott munkaképességű emberek dolgoztak. Nagyon szerettem más nemzetek képviselőivel találkozni, volt görög, ukrán, vietnami, orosz és skót osztálytársam is és jóba lettem velük. Az ott létem alatt sokat fejlődött az angol tudásom, de a társaságomban akadt olyan is, akivel gyakorolhattam a japánt és kínait.  Az osztálytársaimmal együtt mentem moziba, éttermekbe, áruházakba ők mutatták meg hol érdemes vásárolni, hol vannak olcsó étkezdék. ( a kínai kajával csak óvatosan)

Persze nekem még ott volt az ismerőseim lánya is, aki velem egyidős lévén, szívesen járta be velem oda-vissza a várost.

Végezetül egy kis bátorítás azoknak, akik nem mernek bele vágni, a papír munka tűrhető, a koordinátorok sokat segítenek. Egyedül is nagyon jó menni, mert senkihez nincs az ember kötve, a társak is jók, mert egymást segíthetik, bátoríthatják, de előfordulhat, hogy épp ezért nem ismerkednek másokkal azok a diákok, akik nem egymaguk utaznak ki. Ha egyedül megy valaki rá van kényszerülve, hogy ismerkedjen és barátkozzon ami nagyon jó és fontos, hogy hozzá szokjon az ember. Én sem vagyok az a nagyon közvetlen és barátkozó típus, de már az első napon olyan társak kerültek mellém, akik végig velem voltak.

Fontos leküzdeni az előítéleteinket és a félelmeinket, hiszen előttünk a jövő és az Erasmus program egy hatalmas segítség, önmagunk és mások megismeréséhez.

2017.07.10.