Kis Izolda - Alkalmazott közgazdaságtan és pénzügy mesterképzés, I. év

Soproni Egyetem, Sopron

Magyarország

Sopronba való utazásom kissé hosszú volt, de többségében a jó dolgokhoz hosszú út vezet. Tudtam, hogy egy jó helyre jövök, ahol barátságos, kedves, melegszívű emberek vannak ahol idővel minden otthonias lesz. Számomra nem az volt fontos, hogy nagy városba, modernebb környezetbe kerüljek, hanem az, hogy mit is fog nekem adni ez a szűk félév. Mesterszakos hallgatóként éreztem, hogy nekem több értéket kell összegyűjtenem, szükségem van a látóköröm kibővítésére, a tudásom gyarapítására, a gyengeségeim erősítésére, tapasztalatok gyűjtésére és a „nem nyaralni mész” státuszt aktiválni kell. Optimista hozzáállásom ellenére, az első hét volt a legnehezebb, amikor persze nem ismersz senkit, nem tudod mi merre, ki-kivel, mit hogyan, miért fúj a szél ennyit, a szobatársaid mit beszélgetnek az ők nyelvükön és az otthon elég távol és már hiányolnak is.

A Soproni Egyetem egy kis családias környezet, számos értékkel rendelkezik: a tanárok tudása-barátsága, a tanítás minősége, a hagyományőrzés ereje, a diákok barátsága-elköteleződése, színes nemzetiségű diákok, családias szaktársi hangulat. Többségében magyarul tanultam, de volt angol tanórám is, sőt még német nyelvű órán is részt vettem annak ellenére, hogy legalább 10 szót tudok németül, de legalább motivációt kaptam így a német nyelv tanulásához. Mit is sikerült az előbbi célokból megvalósítani? Ennél is többet! Sok elvárással voltak felénk, bemutatni, tervezni, számolni, értékelni kellett egyénileg-csoportban, láthattam a szaktársaim-tanáraim képességeit és fejleszthettem ezekhez viszonyítva az enyémet is. A tanáraink tőlünk többet vártak el, mondván „mesterszakos hallgatónak nem elég ennyit tudni/teljesíteni!”, és az is kiderült, hogy itt minden a „lényeg” közé tartozik. így utólag, hálás vagyok a sok követelőzésért, dorgálásért, a motiválásért és a kiérdemelt dicséretekért. Sikerült olyan színes programok szervezésében részt vennem, mint pl.: Európai Gazdasági Hét ahol 15 ország hallgatói méretették meg magukat ennek keretén belül „dadája” voltam egy belga és német csoportnak. A Vállalati Kapcsolat Csoport tagja lehettem és a Contact Day napot megszerveztük az egyetemi hallgatók számára, ez a társaság nagyon nyitott volt felém, örültem a megszavazott bizalmuknak a feladataim elvégzésével kapcsolatban. Rég találkoztam még egy ilyen erős hagyományt őrző egyetemmel, már az első napomon bele kellett nekem is zökkenem, valamilyen kötelességnek éreztem, ha már befogadott az egyetem. Így megtanultam mit és miért is köszönöm mindenki úgy tanár, mint diák egymásnak „Jó szerencsét!”, miért járnak fura díszített zakóban a diákok olykor, mit jelent nekik a hagyomány őrzése-művelése, kinek milyen rangja van évről évre és szembesültem azzal is, hogy ez egy örök életre szóló értéket ad az ottani környezetnek.  

Mind e kis szorgalmas félév alatt a szórakozás is teret kapott, jártam néptáncot tanulni is, ahol csupán Lillát a szaktársamat ismertem, de a társaság imádni való volt. A laza kis baráti borozgatások a Cézárban, az Erzsébet kert, a botanikus kert, a Sörházdombi kilátó, a Ligneum és a város rejtelmeinek felderítése szívmelengető élményeket adott. Fontos szerepként maradt az életemben a sport is így jártam aqua fittnesre, futni, edzeni, olykor találtam kosárlabdázó kis baráti kört is. A baráti meglepetés kirándulás a Balatonra, Szombathely megismerése Katalin és a családja társaságában, biciklitúra a Fertő tóra, úgy hogy kitudja merre is van, majd élvezni, letérni egy másik utcán az erdőben jó kis „móka” mert itt a síkságban, ha lefele mész sem biztos, hogy tényleg a „hegyről” lefele mész. 25 külföldi hallgatót haza terelni a buliból „dadaként” reggel 6-kor majd a félév végén egy barátodnak bemutatni a várost, a rokonaiddal élvezni pár kis hétvégét Budapest környezetében mindezzel, együtt eléggé maradandó emlékként elraktározódtak. Sopronban számos külföldi hallgató van a világ minden kis sarkából, így a nemzetközi programokon megismerkedtem színes kultúrákkal, hagyományokkal, ételekkel és szoros kis barátságok alakultak ki. Az iráni, az algériai és a német szobatársaimmal összekovácsolódtunk, jól megismertük egymást, volt, amikor a kommunikációval (angol) apró kis problémák akadtak, de mindig megértettük egymást. Kitartásomnak, nyitottságomnak köszönhetően sok mindent megtanultam, sok embert, kultúrát, hagyományt megismertem, új dolgokat próbáltam ki és meg tanultam, hogy egyedül is sok dologra képes vagyok, máshol is barátságosak, segítőkészek az emberek, egy más nemzetű fiatal nem a média alapján megismertetett nemzetet képviseli, nem ugyanazt kapod az üzletben, mint otthon, kicsit alkalmazkodnod kell másfele. Ez is utal arra, hogy nem a kényelmes komfortzónában keringsz, hanem ki léptél onnan. Számomra nem volt egyszerű családot, barátot, munkahelyet, szerelmet hagyni és közel 1000 km-re elköltözni, de értékes tapasztalatokat gyűjtöttem, önmagam is jobban kiismertem, rá jöttem, hogy a kényelmes kiskörből való kimozdulás igenis jóval jobb, izgalmasabb, kihívással fűszerezett egy más „kis világot” megismerve. Most már többet merek, többet akarok, bátrabban mozdulok, nagyobb kihívásokat akarok, többet várok el magamtól és továbbá is távol maradni a kényelmes komfortzónától.

Ahogy nehéz volt megszokni az új környezetet, úgy nehéz is volt elválni tőle, a szeles kis város befúrta magát a szívembe és Isten mindig csak a megfelelő embereket küldte mellém. Köszönettel tartozom ennek a lehetőségnek, és mindenkinek, aki mellettem volt, támogatott, segített, mert egy életre szóló emlékekkel, tapasztalatokkal, barátságokkal gazdagodtam. Annak, aki tervezi vagy még nem is volt Erasmus+ cserediák csupán elmondanám, hogy az élet szivárványosabb része a határokon túl van, ahol nincs meg a komfortzónád. Indulj el és fedezd fel önmagad és egy új világot. Jó szerencsét! Goodbye, have a good day, see you later! 

2017.06.22.