Varga Réka-Anetta - Könyvelés és gazdálkodási informatika szak, II. év

Budapesti Gazdasági Egyetem, Budapest

Magyarország

Szinte lehetetlen pár mondatban összefoglalni egy félév történéseit, de megpróbálok egy szeletet átadni a Budapesten töltött időszakomból.

Hogyan kezdődött? A barátaim szerint mindig is kihasználtam az utamba sodort lehetőségeket, lassan igazat is adok nekik, hiszen egy percig sem volt kérdés számomra, hogy részese akarok-e lenni az Erasmus+ programnak.
Egyetemi évnyitónkon figyelmetlenségünknek köszönhetően a szobatársammal kétszer is meghallgattuk a külföldön való tanulási opciókat. Ez talán már akkor egy jel volt, hiszen a legutóbbi félévet mindketten Magyarországon töltöttük. Amint meghirdették a pályázatot,  nyomban le is adtam a jelentkezésemet. Mivel utóbbi időben nem igazán foglalkoztam az angol nyelvtudásom fejlesztésével, így csak annyiban voltam biztos, hogy angol nyelven szeretnék tanulni. Kacsintgattam Dánia felé, azonban a tavaly nem ajánlottak fel helyet, így Budapestre esett a választásom. Nem tagadom nagyban befolyásolt, hogy egy nagyon kedves barátnőm is kint lakik, így picit több időt tölthetünk majd együtt.

A Sapientia kevés létszámának köszönhetően nagyon közvetlen egyetemünkön a kapcsolat diák-diák, sok esetben tanár-diák között is. Így valami újra, valami másra vágytam. Meg szerettem volna tapasztalni, hogy milyenek a mindennapjai egy nagyobb fős egyetem diákjának. Így esett a választásom a Budapesti Gazdasági Egyetemre. Sikerült meggyőznöm Szabó Henrietta szaktársamat is, akivel közösen tanulhattunk egy félévet a BGE-n.

Nos, hát valóban más volt. Nagy város, óriási egyetem, rengeteg diák, sokféle nemzetiség és mégis csak egy szám voltunk az egyetem számára. De ettől volt más. Végigsétálhattunk az egyetemen (ami nem két perc volt) anélkül, hogy ismerősbe botlottunk volna. Mindenki végezte a saját dolgát, picit ez ridegnek tűnt az elején, de hozzá szoktunk.

No de visszatérek a kezdetekhez. Valami Erasmus vírus lehet, hogy minden diák számára kalandosnak ígérkezik a megérkezés, a szállás megtalálása. Mi se voltunk másképp ezzel. A kezdeti nehézségeket nagyban megkönnyítette, hogy a barátnőm kint várt a Népligetben és segített megtalálni a szállásunkat. Már az első percek viccesen indultak, ugyanis ahogy elindultunk az autóhoz kiált utánam egy ismeretlen ember, hogy elhagytam a bőröndöm kerekét (igen, a nagy izgalomban észre se vettem, hogy mitől lett hirtelen olyan nehéz a poggyász), még kettőt lépek és újabb vas darabot hoznak utánam és így mire oda értünk az autóhoz (kb. 15 méterről van szó) addigra szacskába szakadt a bőrönd. Szállásunk a Pázmány Péter kollégiumban volt, ahol eléggé vicces fogadtatásban volt részünk, de nem vette semmi kedvünket. Első nap megvásároltuk a szükséges kellékeket, amint indultunk visszafele közölték, hogy Putyin látogatása miatt nem közlekedik a mindet érintő útvonalon a villamos, így gyalogosan Budapest között sétáltunk a felmosó vederrel, seprűvel és hasonló kellékekkel.
Az első napokban a város közlekedési hálózatát próbáltuk megismerni, amikor is a térkép állandó társunk volt. Mondhatni hamar belerázódtunk a nagyvárosi életbe. Az egyetemünk szervezett egy bemutató napot, ahol megismertük a lehetséges útvonalakat, bejártuk az egyetem épületét és a szabadidős tevékenységeket is bemutatták. Első nap picit megrémültünk, hiszen nemzetközi csoport lévén hárman voltunk Erdélyből, többiekkel az angol volt a közös nyelv, de érdekes volt. A tanórákon a legjobban az tetszett, hogy mindig aktuális témákkal foglalkoztunk, amit itthon nem minden tanár így szervez meg. Pedig sokkal jobban lekötötte a figyelmünket, amikor napjaink piacvezető cégeiről beszéltünk, nem pedig olyan kis vállalkozásokról, amelyek már évek óta nem is működnek. A tanárok többsége interaktív órákat szervezett, amelyek szintén ösztönöztek arra, hogy ne lankadjon a figyelmünk. A kinti rendszerben nagyszerű lehetőség, hogy a tanároknak van lehetőségük megajánlani jegyeket féléves teljesítmény (zárthelyi dolgozatok, bemutatók, projektek) alapján. Számunkra a kollokvium héten nagyjából minden tanár adott egy lehetőséget, amolyan elő vizsgát írni, amelyen ha sikeresen szerepeltünk, akkor szintén megajánlották  a jegyet és nem kellett vizsgázni. Másik plusz, hogy több lehetőség (általában három alkalom) van pótvizsgára, nem pedig csak egy. Az 1-5 közötti osztályozás picit sem könnyebb, mint nálunk, ugyanis bár kettest kell elérni az átmenőhöz, de ahhoz teljesíteni kell 60%-t.

A tanulás mellett persze rengeteget kalandoztunk. A legviccesebb talán egy szombati este volt, amikor is elindultunk Quimby koncertre, mire odaértünk szakadt az eső és bár szabadtéri koncert volt, mégis „telt ház” miatt nem engedte be a kerítésen túlra. Időközben megtudtuk, hogy Dj Szatmári koncert van, így elindultunk oda. Megérkeztünk Majka koncert közepébe, de naivan gondoltuk, hogy ezután érkezik a várt zenekar, de nagy csalódásunkra Korda Gyuri bácsi jött a feleségével, hát  #nemerreszámíottunk.

Körülbelül második hétvége lehetett, amikor egy vasárnapi napon iszonyatosan elkapott a honvágy, így akkor elhatároztam, hogy minden hétvégén megyek valahova, hogy ne legyen időm szomorkodni, hiszen mégiscsak Budapesten vagyok. Így is tettem. Ottlétem alatt meglátogattam a kint élő rokonaimat (Tatabányán, Oroszányban), barátaimat, részt vettem a Sapientiát képviselve az Országos Pénzügyi Esettanulmány Csapatversenyen, Győrben. Rögtönzött kiruccanás alkalmával barátnőmmel lemenekültünk a város zaja elől a Velencei tóra, ahol egy kis nyugalomra találtunk a szesszió közepette. Meglátogattam az itthoni szobatársaimat Debrecenben, eljutottam Zsadányba (szülőfalum testvértelepüléséhez, az ottani családi barátainkhoz) és egy újdonsült barátommal ellátogattunk Szlovákiába is, ami ott  létem egyik legszebb napja volt. A szabadnak ígérkező hétvégéken pedig kürtőskalács sütéssel kerestem egy kis pénzt a Vitéz Kürtős csapatával. Szóval kalandokban nem volt hiány.

Ahogy teltek a napok egyre jobban sikerült tartani a lépést a budapesti pörgéssel. Nagyon szerettem ott lakni. Óriási város, de mégis egyre picibbnek tűnt, ahogy kiismertem. Szerettem napnyugtakor a Duna partján sétálni, hajókázni BKV-s bérlettel, elmerengeni az Erzsébet-kilátón „Csudapesten”, újra bámészkodni az országháza ékességén, vásárolgatni, gondolkodni a jövőn és az álmos reggeleken figyelni a tömeget, az emberek sokféleségét. Igen, szerettem!

No de gondolom kedves olvasó, ha rászántad magad, hogy elolvasd a beszámolómat akkor te is fontolgatod az Erasmus+ projekt nyújtotta lehetőség kihasználását. Annyit mondhatok neked, hogy vágj bele. Elcsépeltnek tűnhet, de tényleg most van ideje új dolgokat kipróbálni, új tájakat felfedezni. Mindig is tudtam, hogy az otthonomhoz erős szálak kötnek és ez a félév még jobban rávilágított arra, hogy itthon szeretnék maradni. Félév röpke idő, a honvágy néha elő tör, de mire tudatosul benned, hogy hol vagy arra már haza is kell térned. Úgyhogy hajrá!
Amire felhívnám a figyelmed a saját tapasztalataim alapján, hogy olyan egyetemet válassz, olyan szakot, ahol minél több tárgyat el tudsz ismertetni. Ugyanis nem volt olyan jó móka 1-2 hét alatt teljesíteni az itthoni tárgyakat, úgy ahogyan a többiek egy félév alatt tették. Azonban a tanárok többsége igazán megértő és segítőkész volt. Szóval ennek ellenére is megérte.

Végezetül köszönetemet szeretném kifejezni elsősorban szüleimnek, akik folyamatosan támogattak, húgomnak, aki több száz kilométerről is árasztotta szeretetét, közeli rokonaimnak és barátaimnak, akik kitartottak mellettem és bíztattak a nehéz helyzetekben. Köszönet Borsos Emőnek, aki saját tapasztalatai alapján rengeteg segítséget nyújtott. Köszönöm Prekopa Imola, hogy mindig mellettem álltál és általad otthon éreztem magam. Nem utolsó sorban köszönet illeti Bors Hortenziát, aki odaadóan segített mindenben és a Sapientiának a lehetőségért. Köszönet és hála mindenért!

2017.07.05.