Tulit Izolda, Világ- és összehasonlító irodalom-Angol nyelv és irodalom, III. év

Eszterházy Károly Egyetem, Jászberény, Magyarország

A 2016-os év során döntöttem el, hogy nem fogom kihagyni a lehetőséget, hogy egy fél évet külföldön tölthessek az Erasmus programmal, mivel ez a lehetőség nem fog többé visszatérni, tekintettel arra is, hogy idén végzünk és ez az utolsó lehetőségem. Ezért, miután már sokadjára felbosszantottam az Erasmus koordinátoromat, sikerült végre mindent elrendezni, hogy induljunk Magyarországba, pontosabban Jászberénybe, ahol az Eszterházy Károly Egyetem és annak Zirzen Janka nevű kollégiuma fogadott tárt karokkal.

Először nehezen indultunk el, mivel minden kezdet nehéz. Az első nap már rohangálással és ügyintézéssel telt, holott még csak akkor érkeztünk meg és hullafáradtan inkább az ágyba dőltünk volna. Az ottani tanítási rendszerhez való alkalmazkodáshoz is idő kellett, ugyanúgy a környezethez való alkalmazkodáshoz is, de én úgy érzem, hogy ezt rövid időn belül sikerült kiküszöbölni, hála az ottani Erasmus koordinátorunknak, aki bármiben segített nekünk az ottlétünk alatt. Leszámítva azt, hogy eleinte tényleg nem voltam napirenden, ami az ottani tanulmányaimat illeti, sikerült felzárkóznom és kihoznom magamból a maximumot.

 Ottlétem során volt lehetőségem utazgatni is. Elsősorban voltam Budapesten egy ismerősömmel, ahol láthattam és átjárhattam a híres és hatalmas Margit hidat, Erzsébet hidat és Árpád hidat. Ugyanakkor körbesétáltuk a Margit-szigetet, addigra már kitisztult az ég is, és eszméletlenül gyönyörú tájképeket sikerült fotóznunk. Kiruccanásunk végezetével pedig az Aréna Plázában kötöttünk ki, ahol hatalmas és követhetetlen a nyüzsgés.

Ezt követte egy tanulmányi kirándulás a budapesti Rákospalotai Javítóintézetbe, amely az előzetes letartóztatásba helyezett fiatalkorú lányok befogadására alkalmas. Tartottak nekünk tájékoztatót arról, hogy miként élnek ezek a lányok, miért kerülnek be, hogyan lehet őket kezelni, mik a szokások, mit szabad és nem stb. 

Később egy interkultúrális trainingre vitt el a koordinátorunk Egerbe, ahová a világ összes tájáról Erasmus + diákcsere programon keresztül érkeztek diákok. (Pld. Pakisztán, Vietnam, Spanyolország, Tunézia, Törökország, Ecuador stb.). A tréning tartalmazott számos olyan összerázó feladatot és programot, amely során lehetőségünk volt angolul beszélgetni más diákokkal, megismerkedni velük, csoportokba rázódva teljesíteni a ránk kiszabott feladatot. Az oktatók, akik szervezték a traininget, tudatosan készültek olyan feladatokkal, amely során megismerhettünk idegen kultúrákat vagy azok egy részét, és számos szokást vagy hagyományt hallhattunk más diákok részéről. Kellemes élmény volt ez a training, szívesen fogadtam mások közeledését, ugyanakkor ők még szívesebben az enyémet, mivel idegen voltam számukra.

Összességében a külföldön töltött félévem alatt elmondhatom, hogy szereztem tapasztalatokat, nem csak tanulás szempontjából, hanem az élet szempontjából is, ami később majd biztosan el fog kísérni, a kint töltött időszak ugyanis minden téren jó lecke volt. Köttettek kint barátságok, illetve az, ahogyan a jászberényiek közeledtek felénk, a barátságosságuk és segítőkészségük, igazán meghatott. Amikor hazaértem és még nem kezdtem el visszatérni a régi kerékvágásba, hozzá voltam szokva az ottani emberek társaságához. Az egyetlen dolog, amit sajnálok, az az, hogy a tanárokat és ottani barátokat nem hozhattam magammal.

Ezúton is szeretnék köszönetet mondani elsősorban Bors Hortenziának, aki segített elindulni és segített nekünk mindenben, hogy élni tudjunk a lehetőséggel, Szaszkó Ritának, aki a jászberényi Erasmus koordinátorunkként mindent elkövetett értünk és terelt előre, további tanárainknak, akik kintlétünk alatt tanítottak és szintén segítettek, Sinka Annamáriának, Furcsa Laurának, Stefán Ildikónak, és végül, de nem utolsó sorban, a Jászberényi Campusz HÖK elnökének, Kriegel Zsófiának, akit imádok. Ők valóban egy igazi család az Eszterházy Károly Egyetemen, akik szívesen, tárt karokkal fogadtak be minket is, és elmondásuk szerint vissza is várnak.

2017.02.09.